Az eddigi autóim közül a "legállatabb" módon a trabant 601-et vezettem. Azóta olyan autóim voltak, amik inkább árasztották a nyugalmat magukból, mint az agressziót (bezzeg a trabant
). A Corollát ennek ellenére még elég fiatalosan vezettem, de már az előző IS is nagyon nyugalomra volt hangolva, a mostani RX meg aztán végképp (ezzel nem is nagyon lehetne sportosan közlekedni, mert kiesik a kanyarból).
És igen, ezt tudják nagyon ezek az autók...Általában szépen, lassan, komótosan, nyugodtan...hiszen az utazás is élmény, nincs hova sietni, inkább elindulok pár perccel korábban, figyelem hogy mikor tudok csak villannyal menni, szépen a külső sávban, a rádióból a kedvenc zeném szól és élvezem a nyugodt tempót. Persze, van hogy rohanni kell, van hogy máshogy megyek, de inkább ez a jellemző.
Ezt csak azért írtam le, mert én jellemzően tényleg nem a kopasz állatok módjára húzogatom az átlagnál kicsit nagyobb autót a sávok között, de - a témához visszatérve - ma is három eset volt, amikor 2 vagy 3 sávos út esetében a külső megszűnésekor direkt nyomta a melletem haladó az autóját a delikvens az előtte haladó seggébe, hogy ne tudjak besorolni. Itt ugye az a gond, hogy megtöri a lendületet, én pont beragadok és a párhuzamos sorba már csak nehezen tudok becsatlakozni. Ez nem jellemző egyébként, a mai eseteket már a karácsony számlájára írom.
Ja, jut eszembe, ma volt egy jobbkezes eset is. Egy srác az 1-es BMW-vel nem adta meg a jobb kezet, simán megálltam, mert éreztem hogy nem fogja megadni. Na őt már én is kemény dudaszóval jutalmaztam...
