Na ezt nem sokan mondhatják el magukról. Gondolom tűkőrből toltad! 
bizony sasoltam nyakamat kitekerve, hogy mit verek telibe, de akkor megúsztam. Nem úgy a 1998-ban a pécsi hegyi-versenyen. A 2 tréning felfutás után jött a két időmérő ami alapján dőlt el a verseny. Egyre jobb időket mentem, gondoltam jó lesz ez. Aztán az első időmérő után esett egy kis eső. Mit nekem egy kis eső, csak nem veszek vissza, aha a pálya leggyorsabb pontja utáni féktávon megúszott a kicsi-kocsi nagyon soknál (min. 170) megint csúszok hátrafelé, jön a szalagkorlát, a kocsi bal hátával puff neki, attól beforgott puff neki a bal eleje is. Pont ott állt két pályabíró, hallom beszólnak rádión, hogy ne engedjék el az utánam jövő versenyzőt mert kiütöttem a szalagkorlátot, de még meg sem állt az autó vissza egybe, kézifék behúz, nagy gáz, helyben megfordulás, pályabíró üvölt, hogy mégsem, tovább megyek, azt uzsgyi be a célba. 18 másodperccel mentem rosszabb időt mint az első felfutáskor, mindezt eső után összetört kocsival. Így lettem 6. a kategóriában. Ez van. Colin McRae-től (ő volt a kedvencem, R.I.P.) tanultam, hogy amíg csak megy az autó addig padló gáz, mit számít egy kis törés:
Nézzétek csak, még így is megveri Ken Block-ot:
