No!
Hajnali fél háromkor befejeztük a Toyotán a vezérlés cserét.
Ez volt a második alkalom, hogy hajnalig dolgoztunk rajta.
Az ok: nem passzolt a vízpumpa. Azaz passzolt, de mégsem. A felfogatási pontjai ugyanazok + volt még egy csavarnak lik, ami a blokkon nem talált résre, és a fém ház alakra sem egyezett a régivel. Viszont fel lehetett helyezni, és 1,6-os motorra volt írva.
Négyszer raktuk fel, és mind a négyszer ugyanott eresztett. Teljesen értetlenül álltunk a probléma elött, minden alkalommal új tömítést + pasztát használtuk, és mégis elengedett.
Ezért rövid inspekció után visszatettük az öreget, ami elsöre tisztább és szárazabb érzéssel díjazta a témát. Nem kotyog, nem görbe, nem ereszt, nem csapágyhangos, és a lapátjai is épek voltak, tehát bevállaltam a rizikót. Még 50 e km-n kell helyt állnia, más választása nincs.
Felraktuk a szíjakat meg a spanolót, vezérlés is a helyére került, és elsö tekerésre beröffent a moci. Szép hangja van, mexünt a nyiszogás, meg surrogás belöle. Ma reggel (na jó, három óra alvás után) nagy gázzal indultam el elöször, mert egyszerüen nem hallottam a motort. Otthagyta az üresjárati hangját (hiába volt hideg, és forgott cca 1500-n a moci) a garázsban.
Jaaa, mikor múlt héten mikor lekaptuk a szelepdeknit, mindhárman egy hosszas hüüüüüüüüüüvel sóhajtottunk fel, és befényképeztük a látványt. A hengerfej csillogós, aranybarna színben pompázott, és az érintkezö felületek is makulátlanok voltak. Mintha 20 e km sem lenne a motoron. Impozáns látvány volt, nem ehhez vagyok szokva. Úgy látszik, az olaj és olajcsere nem volt félvárról kezelve.
Mivel sokat állt a HF fedetlenül (oké többnyire, ronggyal le volt takarva), ezért a jövö hét végén olajat cserélek...
