Nem állítom, hogy sokszor látni belső sávba "beragadt" autót de az is túlzás, hogy gyakoriságuk a nullához tendál. A minap (múlt héten csütörtökön vagy pénteken) a 4-es út Üllőt elkerülő szakaszán értem utol egy ilyen kocsit. Nem volt nagy forgalom, rajtunk kívül egyetlen más jármű sem volt akkor az úton ameddig a szem ellátott előre-hátra. 100 köröl haladt, én 110-113 között, tehát viszonylag kicsi volt közöttünk a sebességkülönbség. Távolról (~ 1 km) észleltem, és az alacsony relatív sebesség miatt hosszabb időt mentem mögötte. Ha szándékában állt volna, bőven lett volna ideje visszasorolni, de nem tette. Én viszont baromi agresszívnek éreztem volna magam, ha Palaczk tanácsát megfogadva kimentem volna mögé és élénk villogással meg hangos dudaszóval próbálom visszaparancsolni a helyes sávba. Ami aztán vagy sikerült volna, vagy nem. Bizonytalan a kimenetel, de az ezzel járó időveszteség az biztos.
A kiemeltre reagálok, hogy azért itt túlzol, mert Palaczk, úgy emlékszem, semmi ilyet nem írt.
Az már egy
egyértelmű magatartás, ha ilyenkor besorolsz mögé és közeledsz hozzá.
A legtöbb esetben időben reagálnak az előtted haladók és szinte anélkül kisorolnak a külsőbe, hogy Te rálépnél a fékre. Persze, ebben benne van a lehetősége annak, hogy a gázról el kell venned a lábad, de ez a lényeg szempontjából hadd ne számítson most (akadályozásnak).
És amíg ilyen módon elengednek Téged a belső sávban (hogy a manőver után visszasorolj a külső sávba, természetesen), addig EZ a megoldás a szabályos és legkevésbé balesetveszélyes.
Az előzőekben én erre a szitura írtam, hogy én egy szolid, rövid villantást teszek, de ez nem agresszív. Ha erre csakazértsem reagál az illető, akkor természetesen megelőzöm - szabálytalanul - jobbról, de ezt a szituációt mindig igyekszem elkerülni, mert veszélyes... pláne, ha a családom, a gyerekem is ott ül az autómban...
