Az én tapasztalom az, hogy a jogszabályokon túlmenően a nem szabályozott kérdésekben a bíróság igencsak mérlegeli, figyelembe veszi a kialakult gyakorlatot, magyarán szokásjogot. És ez így is van jól, gondolom, hogy ebben azért egyet is értünk. Nemde?
Ebben teljes mértékben egyetértek. De talán abban is egyetérthetünk, hogy a bíróságok mindezeken kívül a feltételezett jogalkotói szándékot is figyelembe veszik.
Ha a konkrét esetben megvizsgáljuk a jogalkotói szándékot, akkor könnyen megállapítható, hogy a Palaczk által a párhuzamos közlekedés feltételeként emlegetett
összefüggő járműoszlop mindössze csak egyetlen helyen szerepel a jogszabályban. Magával a párhuzamos közlekedéssel egy teljes szakasz (36.) tizenkét bekezdése foglalkozik. A tizenkét bekezdésből az egyik (5) a sávváltást bizonyos feltételek meglétekor (összefüggő járműoszlopok) lekorlátozza a kanyarodás- és megállásra felkészülés esetére. Megfordítva: ha a feltétel (összefüggő járműoszlopok) nem adott, akkor szabadon lehet sávot változtatni, és még mindig a 36. szakaszban (tehát a párhuzamos közlekedésben) vagyunk, mindössze negáltam az (5) bekezdést.
Ha a jogalkotó szándéka szerint az összefüggő járműoszlop lenne a párhuzamos közlekedés feltétele, akkor egyrészt a definíciót valahol (pl. a függelékben) egyértelműen megadhatták volna, másrészt az un. szlalomozás tilalmát magához a párhuzamos közlekedéshez (és nem az összefüggő járműoszlopokhoz) köthették volna. De - amint azt tudjuk - nem így tettek.
A párhuzamos közlekedés közben, nem feltétel nélkül mindenkor korlátozott a sávváltás, hanem csak abban a speciális (különleges) esetben, ha összefüggő járműoszlopok alakulnak ki. Ebből viszont egyenesen következik, hogy a párhuzamos közlekedésnek (a jogalkotó szándéka szerint) van olyan általános esete is, ahol már nem feltétel az összefüggő járműoszlop (és - nem mellékesen - szabadon lehet sávot váltani).
