"Olyan egyenrangú útkereszteződésben, ahova három jármű érkezik egyszerre három különböző irányból, amelyek közül mindhárom „forgalmi viszonyban" van egymással, jelesül úgy, hogy az egyetlen jármű, amelyiknek a jobb keze felől nem érkezik senki, balra szeretne kanyarodni, míg a másik két jármű útját egyenesen kívánja tovább folytatni. Ez valamikor tisztázatlan forgalmi helyzet volt. Később a szabály úgy módosult, hogy elsőként a balra kanyarodó jármű haladhat tovább (mert az ő jobb keze felől nem érkezett jármű a kereszteződéshez), míg a másik két, egyenesen haladó jármű áthaladási sorrendjét az úgynevezett jobbkéz-szabály dönti el. A jogalkotó így próbálta meg a tisztázatlan helyzetet feloldani. Ez azonban annyira idegen a közlekedés más, alapvető szabályaitól (amely a Bécsi Egyezményben is benne foglaltatik), amelyek alapján eltérő közúti jelzés hiányában az irányt változtató járműnek elsőbbséget kell adnia az irányt nem változtató, egyenesen haladó jármű részére, hogy a gyakorlatban nem is működik. Egyrészt „természetellenesnek" tűnik, hogy a balra kanyarodó jármű behajtson a vele szemben közlekedő, egyenesen továbbhaladni szándékozó jármű elé (mert a más helyen megfogalmazott elsőbbségi szabályok akkor ott ezt tiltják), másrészt senki ne gondolja, hogy ezt a szabályt a már vezetői engedéllyel rendelkező járművezetők nagy része a változás után elsajátította volna. Így ma jó esetben csak „tétova toporgás" van az ilyen forgalmi helyzetekben, mert mindegyik járművezető másképpen tudja, vagy nem is tudja a szabályt, rossz esetben pedig járművek ütköznek össze. Megjegyzem magam is, közlekedési szakemberként (bár az érvényes szabályt tudom és alkalmazom is) erősebbnek érzem az egyenesen haladó és az irányt változtató járművek közötti elsőbbségi viszony alapvető szabályozását, semmint a tisztázatlan forgalmi helyzet ilyen erőltetettnek tűnő feloldását. Továbbá azt sem tartom helyesnek, hogy a kanyarodó (irányt változtató) és az egyenesen haladó (irányt nem változtató) járművek közötti elsőbbségi viszonyra egyszer a kanyarodásra (irányváltoztatásra), máskor meg az útkereszteződésre vonatkozó elsőbbségi szabályok legyenek érvényesek, kiváltképp, ha ezek „alapértelmezésben" ellent is mondanak egymásnak. Az Egyesült Királyságban ritka az egyenrangú útkereszteződés, hiszen a kereszteződéseket jelzőtáblákkal szabályozzák, és érvényben vannak a „T"-elágazásra vonatkozó szabályok is, amelyekről fentebb írtam. De ha mégis előfordul (legfeljebb egy-egy kisebb település határövezeteiben), akkor ott nem a jobbkéz-szabály, hanem a kölcsönös odafigyelés, ha úgy tetszik, udvariasság dönt az áthaladás sorrendjéről: az odaérkező járműveknek meg kell állniuk (még ha csak ketten vannak is), és meg kell egyezniük az áthaladás sorrendjében. Talán nem is véletlen, hogy az EU területén az Egyesült Királyságnak a legjobbak a baleseti statisztikái..."
Tehát kell ennek nyomának lennie...
