1. megfigyelés:
A vadlibák csoportosan, V-alakban szállnak. Repülés közben szárnycsapásaikkal mozgásban tartják a levegőt, s annak felhajtó ereje segíti a soronkövető libát a repülésben. Így lehetséges az, hogy csoportosan
71 %-kal hosszabb utat tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár liba repülne.
1. tanulság:
Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségként végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a közös célt.
2. megfigyelés:
Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi liba szárnycsapásai biztosítanak számára.
2. tanulság:
Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.
3. megfigyelés:
Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át helyét az élen.
3. tanulság:
A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban át kell adni vagy át kell venni a munkát, éppugy, mint a vezetést.
4. megfigyelés:
Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
4. tanulság:
A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a "gágogás" biztató legyen.
5. megfigyelés:
Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz vagy hármasban, vagy már csak ketten. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik sajátjukat.
5. tanulság:
Ha annyi együttérzés van bennünk, mint a vadlibákban, akkor átsegítjük egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik
Jó repülést mindenkinek!
