Az a baj, hogy akinek beszarik a kocsija, az hitetlen lesz! Bármilyen márkával szemben.
Aki lemond a felszereltségről, kényelemről, konfigurálhatóságról, stílusról, és áldoz a megbízhatóság oltárán, és beéri az átlagos felszereltségű, kényelmű, konfigurálhatóságú, megkapó stílustól mentes Toyotával, és megkotlik alatta a Toyota mítosz, azt elhiszem, hogy rosszul érinti, és felteszi magának a nagy kérdést, hogy akkor miért nem európait vett. Megértem teljesen. Aki a szabály, az nem érti a kivételt, de aki a kivétel, az meg leszarja a szabályt..... El kell fogadni egymás tapasztalatát, álláspontját.
Én amikor megvettem az 1.4d E12őt, akkor épp egy 1.9d grandepunto sportról beszéltek le, pont a megbízhatóságra és szervízköltségekre hivatkozva. Ha megállt volna a mítosz Toyota, akkor ott gyújtottam volna fel a szalon előtt, hogy leégjen a hely is, ahol árulják. Szinkrongyűrűt is kellett cserélni, meg váltógombot is, meg a lámpa is párásodott... Ugyanúgy voltak szar dolgai, mint minden kocsinak. KGabe is tudna mesélni az övéről, meg szerintem még sokan...
Az európai kocsi körül nincs megbízhatósági mítosz, ott tudod, hogy vannak egyéb költségek... amik egyébként a japánoknál is lehetnek, csak ott rosszabbul esik, mert lemondasz más dolgokról ennek a javára, és utána mégis kell vele foglalkozni, így becsapva érzed magad.
Teljesen normális dolog, hogy minden elromlik egyszer, de amikor a csapból is az folyik, hogy a japán az nem, akkor utána rosszul esik kirakni a sok pisztolyorrú Mátyást. Nem kell túlkonferálni, és nincs csalódás, mindenki jobban jár. Az a baj, hogy úgy túl lett fújva a tökéletes japán mítosz, meg "a japánra nem kell költeni" elmélet, hogy sokan az olajat se cserélik le, mert "a japán az agyonverhetetlen".
UFF