tegnap mentem egy kört egy régi barátom Fiat 131 típusu autóval.. piedone filmekben volt ilyen..
supermiafiori van mi volt ráírva.. 80as évek eleje. a srác fiat őrült (fiat bontóban dolgozik onnan legozta össze)
kicsit piszkálva is van abarth cuccokkal...hát ez vmi kiba. király egy autó ..
semmi rohadás , porlasztós a legkisebb gázadásra is pörög a motor.. nagyon nyers, és aljas..
nagyon élveztem. kivittem egy kicsit a murvára a földútra aztán kezdtem neki nyomkodni..
juj...
Úúú
... Hát ezért irigyellek
!
131 Mirafiori a neve - utóbbit arról a torinói Fiat-üzemről kapta, ahol gyártották. Aztán volt egy facelift, onnantól 131 Supermirafiori néven futott. Érdekesség, hogy az USA-ban Fiat Brava néven forgalmazták!
Amúgy gyakorlatilag a Zsiguli-ős Fiat 124-es utódja - műszakilag is, és ugye ránézésre is látható a dolog. '74-ben jelent meg, és igazából már akkor sem számított túl modern konstrukciónak - ettől függetlenül jó autó volt, aminél igazi problémát "csak" az erősen rozsdásodó kasztni jelentett. A konstrukció kvalitásait viszont jól mutatja, hogy a Fiat 131 Abarth '77-ben, '78-ban és '80-ban is megnyerte a rallye-VB-t
- utóbbi évben Walter Röhrllel a kormánynál
Az Abarth változatnak amúgy még szériában is 140 LE-t tudott a kétliteres, négyhengeres motorja - képzelhetni, hogy ez milyen fürgén mozgatta az alig 1 tonnás karosszériát
De az egyéb motorokkal sem ment rosszul: még a belépő 1.3-as is 65 lovas volt, és hozzá 950 kiló. Akadtak még olyan finomságok, mint a Supermirafiori dupla vezérműtengelyes (!), 78 lóerős 1.3-asa (1978-ról beszélünk!), vagy ugyanennek a modellnek a szintén DOHC, 98 (!) lovas 1.6-osa.
Egy utolsó szériás, full széria Abarth:
És egy kissé pimasz eredeti reklámfilm
...
Egy francia fazon amúgy egymillió km-t ment egy ilyen autóval, és közben csak egyszer kellett motort cseréljen.