Na, ez tipikusan az az eset, amikor egy kocsit a gyári újnál jobbra restaurálnak ... Eszméletlen szép
Űűűűű wazz... pont ilyenünk (ilyen színű is!) volt még 1988-ban.
Megdobbant a szívem. Az a régi gyerekkori képeimen ott van "Moszi", a csalátagunk. Nagyapám meg anyám vezették. Aszem '87-ben vagy '88-ban állították le az eredeti pótalkatrész gyártást, ekkor döntött úgy nagyapám pár évtized elmúltával, hogy lassan érdemes lesz eladni, és helyette egy 1 éves 1310-es Dácsiát vett. Furcsálták anyámmal egyrészt a hülye váltót ami a földből nőtt ki, másrészt azt, hogy emelkedőn hiába nyomják a gázt, nem megy úgy felfele, mint anno a Moszkvics tette.
Rengeteget jártunk hegyvidéken kirándulni, és ez fontos tényező volt abban az időben...
Mennyit aludtam én ennek a hátsó ülésein amikor hétvégén estefelé ballagtunk haza a friss levegőről, és a rengeteg rohangálástól kifáradtam. Csak KH (középhullámú) rádió volt benne, és simán fogta a Kossuth-ot még nagyon messze vidéki hegyekben is.
Még emlékszem, gyerekként segítettem az öregnek ősszel a garázsban "lezsírozni". Kipufogóba fadugó, króm elemeket bekenni, bakokra emelni (az egyedi gyártású bakok még most is megvannak! Nem azok a gagyi Tesco-s cuccok ám...). Nem te téligumi, meg ilyenek. Télen nem jártunk kocsival - hisz nem csak hogy csúszott nagyon, de nálunkfele a főbb utakat is sózták rendesen...
Az öreg rendszeresen ellenőrizte az akku állapotát úgy, hogy a víz/sav arányt mérte densiméterrel. A mérő-szett egy részét is sikerült megmentenem...
Köszönöm az élményt... jó volt erre visszaemlékezni...