... aztán 1987/88-ban ültem utasként egy 190-es merciben... családi barát jött vele az USA-ból, Frankfurtban bérelte a kocsit... ami megmaradt, az az öv bekapcsolására jelző fény felül... na az is nagy szám volt nekem.... de talán a mindentvivő az utcákban lakó családi barátunk, egy idős hölgy, aki az amerikai testvérétől kapott egy vadi új VW Jetta-t..... a 80as évek eközepén.. talán 84-ben.. ott álltam a garázsban a kocsi mellett, és nem hittem a szememnek.. még ma is látom ezt a kocsit, mai napig használja a hölgy...már 80év körül van, a kocsi meg olyan 27éves lehet minimum.
Az én hasonló "űrhajó"-élményeim:
-Az első komoly, új, nyugati kocsi, amivel közelebbi ismeretséget köthettem, egy rokon '84-es, kétajtós (!), kétliteres Opel Rekordja volt - elképesztő kontraszt volt ez a kocsi a Dacia & Co.-hoz képest. Valszeg ennek tudható be, hogy a faceliftes Rekord E, és a kortárs Senator és Monza a mai napig nagyon tetszenek
... Éppenséggel anno egy hajszálon múlott, hogy nem egy Rekordot vettem a Camry helyett.
-Ugyanez a rokon -a gyakori autócsere híve- másfél évvel később már egy szintén újonnan vett, ugyancsak kétliteres Mazda 626 kupéval jelent meg
... Ez, az utastérben lévő több kütyü, gomb stb. miatt még inkább űrhajó volt, mint a Rekord!
-Nagybátyám '86-os, ugyancsak újonnan vett Toyota LiteAce-je már nem volt AKKORA nóvum ezekhez képest - de azért ahhoz mérten, hogy ugye ez csak egy praktikus kisbusz, igencsak lenyűgözött
-Ezt követően beszálltunk mi is a klubba, mert '86 végén megvettük a Coronát
-Mégis volt még egy olyan, rokonság-béli nyugati kocsi, ami anno nagyon elvarázsolt: '90-ben, másik nagybátyám akkor három éves, 2.3 öthengeres Audi 100-asa. Az a forma, az a hely, a motorhang, az erő
... Tátottam a számat, ahogy illett
Szavazás
