Ezek szerint Te egyedul veszed az autót nonemu társ nélkul...
Szó sincs ilyesmiről. (Mondjuk az én autóm színébe a Kedvesemnek nem sok beleszólása volt, lévén Ő ezt nem is használja.) Ugyanakkor türelmesen és szimpatikusan a szájába rágtam, mikor Neki kerestünk autót, hogy a kocsi színén könnyedén lehet változtatni, viszont a lepusztult műszaki állapotán csak irgalmatlan költségesen és hosszú idő alatt. Mikor Neki vettük a Coltot, azt mondta, hogy a piroson kívül mindegyik szín jöhet. Aztán hamar felfogta, hogy egy átfényezés olcsóbb, mint tölteni a kocsiba az olajat, gyűrűztetni, váltót cserélni, futóművet építeni, évente új gumit venni, elektronikai hibákkal szívni. Aztán szerencsére találtunk egy gyöngyház színűt, nem kellett pirosba ülnie.
Persze ha germánok lennénk, nem kellene ilyesmivel foglalkozni. A piac annyival nagyobb, hogy könnyen talál az ember olyan autót, amit keres - a megfelelő műszaki állapotban
és színben.
PS: különben is, az autó színét elég könnyű megszokni. Elsőre nekem nagyon nem tetszett az előző kocsim színe, de mivel többet ülök benne, mint azt kívülről bámulnám, idpvel megszoktam, sőt, megszerettem. Keresztanyám ugyanígy volt a fehér Astrájukkal meg a kék Polojukkal. Aztán vettek egy A4-et, ott már nem engedett a 48-ból: ezüst lett