Ma a szüleimnél beálltam a garázsba. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy leér az alja.
Bosszantó.
Erről a saját garázstörténetem jut eszembe.
Mélygarázs, elég meredek, mert közel van a ház eleje az utcához. Gördülő kapu a kerítés vonalában.
Apám 1200-es Ladájával simán le lehetett állni.
Az én 1500-ösömmel már óvatosan kellett kiállni, mert ha lendületből mentem, a végén kicsit odaverte az alját (valószínüleg a kipufogódobot). Tehát lendületből föl, a kapunál gáz el és lassan csúsztatva a kuplungot ki a kapun.
Aztán lecseréltük a Ladát egy Astrára és az első leállásnál jött a meglepetés, az autó fennakadt a kapu alsó sínén (lassan mentem, így nem lett baj). Papíron szépen kirajzoltam az ideális leállási ívet és rábetonoztunk a lejáróra. Gyönyörűen le is állt az autó.
Mikor megvettem a Corollát tartottam tőle, hogy a tetőantenna hozzáérhet a garázskapuhoz (az is alacsony), így az első leállásnál megkértem apámat, hogy figyeljen. Az antennával nem volt baj, és már majdnem leértem mikor apám szólt, hogy kezd leérni az autó eleje. Le is ért volna, ha nem állok meg. Így hát újabb betonozás, sőt a garázskaput is ki kellett cserélni, mert az eredeti billenőkapu nem nyílt volna ki a rábetonozástól.
Kíváncsi vagyok mi jöhet még a következő autómnál.
A sógornőmék viszont még nem betonoztak a mellettem lévő pont ugyanolyan garázslejárón. Először egy Citroen BX-ük volt, majd egy Xantiára cserélték. Ezeket egyszerűen felemelik a leállás előtt. Azért van előnye a Citroen pneumatikus rugózásának.
Bár ha lehet választani, akkor inkább beton + Corolla.
