Ez így van. Felelősség. De nem csak az. Egy baj van még: ha valaki úgy dönt, hogy magához vesz egy kutyát, legtöbbször csak a saját (maga és kutyájának) szempontjait figyeli. Még akkor is ha teljesen felelősségteljesen dönt, a döntés során csak azt vizsgálja, hogy ő maga (vagy max a családja) viszonylatában mennyire képes felelősségteljesen gondoskodni a kutyáról.
Ez is, mint minden más, egy adok-kapok játék, egy trade-off: magamhoz veszek egy kutyát, kapok tőle csomó jót, gazdiszeretetet stb, cserében el kell viselnem hogy büdös, hangos, nevelni kell, sétáltatni kell, költeni kell rá. Csak egy dolgot felejt el mindenki ilyenkor, hogy mások is vannak a környéken, akik életét a döntésem befolyásolja. Ők nem részesei a döntésemnek, ők a kutyatartással kapcsolatos negatívumainak sokszor a legkellemetlenebb részét kell elviseljék, úgy, hogy ők nem kapnak semmit cserébe, és meg se kérdezték őket. Murray példái jók, a szomszéd csak eszenvedi a bűzt, a hangosságot és a rendetlenséget - de ő maga nem tud tenni semmit ellene, és meg se kérdezték hogy zavarná-e.
Az, hogy közösen megállapítjuk itt a fórumon hogy ejnye-bejnye a kutyatartás felelősséget kíván, meg mi magunk azt mondjuk magunkról (mint kutyatartók) hogy szerintünk felelősek vagyunk a kutyával szemben, sovány vigasz. Az, hogy a kutyatartásnak van számos olyan negatív aspektusa ami esetleg zavarhatja a környékbelieket - sajnos be kell látni, és ez nem függ össze azzal, hogy ki mennyire szereti és foglalkozik a kutyájával.