Gondolkozzunk együtt.
A kaukázusinál (is) a standardot a meglévő kutyák alapján írták le, magyarul a fajtajelleget nem valamiféle mai értelemben vett gondos tenyésztői munka, hanem a pár évszázados vadon tartás és a kutyák funkciója alakította. A kaukázusi fülét ezer éve csonkolják, cserébe a kutyák ezer éve megvédik a nyájat a farkastól. Behozza a fajtát pár lelkes kutyabarát (köztük személyes jóismerősöm, Csaba bácsi, aki a '70-es évek óta dobermannozott, világgyőztes kutyái voltak, több szakkönyv szerzője) a magyar/német/holland dzsungelbe, és pár állatvédő kitalálja, hogy jajj, szegény kutya fülét ne vágjuk le, mert jajj, mi lesz vele. Erre a megfelelő szakmai testületekkel nagy egyetértésben lemódosítják a standardot, a kaukázusi juhászkutya fajtajellege ezen túl a csonkolatlan fül.
Egy kérdésem van: Szergej, aki évtizedek óta kaukázusikkal terel, és már az ükapja is kaukázusikkal védte a nyájat, és aki lóf.szt se tud a standard változásáról, honnan fogja megtudni, hogy már nem is kaukázusijai vannak?
(Megjegyzem, nem néztem utána a kaukázusi standardjának, de röhejesnek tartom az elvi lehetőséget.)
Ákos, ez milyen fajta? Klassz kis kukacok.
Kutyanevekben nem vagyok otthon, de majd facebookon rákérdezek az egyik belga tanáromtól, biztos lesz valami jó ötlete.
SZERK: ha francia, akkor ilyen?