Tudjátok, érdekesek ezek a rossz beidegződések!
Mielőtt Jamie-t megvettük volna (angol cocker spániel blueroan szín, kan), kiröhögtem volna azt, aki azt mondja nekem, hogy ez a kutya úgy fog póráz nélkül közvetlen mellettem; folyamatosan a tekintetemet figyelve; vezényszavak nélkül jönni; illetve futni; megállni; menet közben ültetésnél helyben maradva hagyni, hogy 20-25 lépésre eltávolodjak tőle; menet közbeni fektetésnél szintén hagyni, hogy 25 lépésre eltávolodva megálljak előtte, majd behívásra, mint, ha nyíllal lőtték volna ki, rohanni felém, majd a lábamtól 10cm-re leülni és a jutalomfalatját várni, hát, biztos, hogy képen röhögtem volna, de teli pofával, hogy "EMBER, EZ EGY SPÁNIEL"!
És most, a kutyám mindezt megcsinálja, 1,5 éves, a 100pontos BH-engedelmességi vizsgán már egyszer nem hivatalos eredményként 81 pontot elért múlt decemberben (70ponttól sikeres). Az, hogy kicsit pontatlan a kutya, kb 60%-ban az én hibám, de ezért az eredményéért őszintén csodálom, és büszke vagyok rá.
Mindezt csak az előző hsz-em végén írtak miatt gondoltam plusszban megjegyezni, hogy nincs olyan kutyafajta, amelyiket ne lehetne Bármire megtanítani, csak gazdi/akarat/türelem kérdése. Nálunk tavaly Juci foglalkozott vele rengeteget, így mindez alapjaiban az Ő érdeme. De májusban velem fog hivatalos BH-vizsgát tenni a kutty, révén, hogy akkorra már Jucimnak gömbölyödni fog a pocija.