Na a Mitsuból volt pár darab:
1982-es Galant 2.0 benzin Turbo ECI. (a Galant IV. kép)
Ment, mint a vadalma, gyakorlatilag a Starion motorja, felfüggesztése volt a Galant kasztnijában... :-)
Igazi erőgép volt, full extrás kiszerelésben. Persze akkoriban, még minden manuálisan ment, az viszont igaz, hogy a hátsó üléstámla is (fokozatmentesen!!) állítható volt.
Az első nyugati kocsink volt, becsben is tartottam, és büszke is voltam a savájci eredetű szerzeményre. (püspöklila mélynyomott plüss fotelek "turbo" felirattal, stb,stb.)
A Második egy málhásszamár volt: 1987-es Lancer kombi 1.8 szívódízel.
Ezt is imádtam, mivel akkoriban költözködtünk, így a gyári vonóhorogra ráakasztottam egy ikertengelyes futót, és gyia...
A rövid váltóáttételezésnek köszönhetően, robbantani is tudott, de ugyanemiatt nem volt az autópálya ördöge, max 150-ig ment, utána nem volt szívem hajtani.
A Harmadik, egy csíklámpás Galant volt az 1991-es évből, 1,8 TD motorral. A Lancerbe is ugyanez a moci volt, csak Turbó nélkül.
Kényelmes fotelek, viszont öreguras menettempó. A motor még turbóval sem volt a helyzet magaslatán, ámde a nyugodt tempót igencsak kevés fogyasztással honorálta. Ha nagyon kellett, akkor összeszedte magát, de ne várjon derékszakító gyorsulást az ember egy ilyen összeállítástól.
Erről váltottam a Carina E-re, mert kellett már a légkondi.