Nem értem, mit vagytok úgy oda. Ez a realitás, és már ez is fejlődés, mert mostanában már az is nagy dolog tőlünk, ha a nálunk papíron gyengébbeket oda-vissza legyőzzük.
Annyival fényezhetjük magunkat, hogy az albánok kicsikartak a dánoktól is, és a portugáloktól is egy ikszet, ellenünk azonban nem mentek semmire. Az a baj, hogy azt hisszük, attól, hogy az idegenlégiósaink egyre nevesebb csapatokban játszanak, már világverők vagyunk. Hát nem.
(és csak halkan jegyzem meg, amikor Albert világsztár volt, akkor még meg lehetett azt tenni, hogy 80 percig ácsorgott a pályán, a maradék 10-ben meg rúgott két gólt. Ma ez nem megy. Futni is kell sokat, és emellett pontosnak, technikásnak is kell lenni, és huzamosabban jó formában játszani.)