No, akkor a beszámoló. Kicsit rendhagyó lesz, inkább csak a negatív dolgokat írnám le, mert a többi az NAGYON-NAGYON JÓ volt a kocsiban, meg az exkluzív tesztben amúgy is megtalálható.
Tér: pazar, már-már kisbuszos érzet van az utastérben. Olyasmi, mint egy Transitban vagy Transporterben, csak ez sokkal kényelmesebb, csendesebb, igényesebb, barátságosabb és otthonosabb. Meg ez olyan autós. Az előbbiek meg egyáltalán nem. Az ember jó magasan ül, a fejtér óriási. A kocsi elejét és hátulját nem látni, de ez az új autóknál már lassan megszokott dolog. Az ülések kényelmesek, a lábtér bőséges. Még a hátsó sorban is. Magam mögött (191cm) azért már nem olyan hatalmas a tér a lábaimnak, de egy 180 cm körüli vagy alacsonyabb ember mögöttem is pazarul elfért (Még keresztbetett lábbal is!). A csomagtartó hatalmas, padlója sík.
Ami nem jött be: a vezetőülésből nekem a ajtókönyöklő nagyon kényelmetlen, kicsit alacsony és messze van. Végig csak a könyökbúbom ért hozzá, ami egy idő után már sajgott egy kicsit. A jobb oldali könyöklő meg túl magas, keskegy és a vége kicsit kellemetlenül hegyesre sikeredett. A rakodóterekből nekem hiányzott a középkonzoli rakadóhely, illetve a vezető előtt balra valami kis műszerfali fiók jól jönne.
Kezelőszervek: finom működésűek, kellemes tapitásúak.
Az indexkar szokatlanul messze esik a kormánytól, nem elég kinyújtani hozzá a kormányt markoló kéz mutató vagy középső ujját, mert így nem lehet elérni. Kicsit előrébb kell mozdítani a vállat és az alkart. Meg kell szokni. Aztán rájöttem, hogy miért került ilyen messze: a tempomat bajuszkapcsolója a kormánykerékhez van applikálva és együtt forog a kormánnyal, így el kell férnie az index és az ablaktörlő kapcsolója előtt.
A klíma gombjain vannak visszajelző lámpák, hogy épp működésbe van-e a gomb. Egyetlen probléma, hogy nappal nem látszanak ezek a kis visszajelző ledek.
Kár, hogy a műszerfal megvilágítása nem olyan lépésekben állítható, mint a Corollában, a legvilágosabb és a közepesen világos között nincs átmenet (pedig a kijelzőn még lenne egy fokozat, de ott pont kettőt ugrik).
HiFi: Bár ezt csak idézőjelben szabad írni, mert a hangja hosszú úton kellemetlen. Városban és kis sebességnél a rádió elég jól szól, a hangerő nagyon kis lépésekben szabályozható. Örömmel tapasztaltam, hogy változtattak a kormányvezérlő programozáson: a fel-le gomb itt nem a frekikeresést aktiválja, hanem a beállított csatornák között léptet. (Viszont én megcseréletem volna a a hangerőszabályzó gomb és a programválasztó helyét). A CD lejátszó nagyon fémesen szól. Autópályán 140-et tartva 5 perc után idegesítő volt a hangja. Bass 0 és Tre 0 állásban csak a cintányérok csörömpölése hallható. Levettem a magasakat és felnyomtam a mélyet, de 15 perc után ismét idegesítő volt. A hangerő magasabbra állításával persze kicsit javul a helyzet, de akkor nem lehet egymáshoz szólni az utastérben. Ráfér egy hangtuning a kocsira.
Motor: Az 1,8-as moci nagyon jól teljesített, barátságos és elég erős is (nekem 1.4 van, ahhoz mérem). Iszonyat jól húz, 180-ig bármit tud. Emelett takarékos (lásd a korábbi számított adatokat). Előzni álom vele, autópályán meg lehet szégyeníteni szinte bárkit. Kipróbáltuk hegyen is: nagyon jól viselkedett (majd a váltónál még dícsérem kicsit). Egyszer feltoltuk 200-ra egy rövid szakaszon, néztek is a külső sávban, hogy egy "busz" elhúz mellettük. Amúgy ennél a sebességnél 5500 volt a fordulatszám. Egy újabb szakaszon felengedtem 180-ig (5000-es fordulat), ezt minden hangoskodás nélkül teljesítette is, elég hamar. Csak az autóban ülő 3 "menetdinamikai kontroll" kezdett állandóan sipítozni. Ebben a kocsiban a 140 lassúnak tűnik. Olyan, mintha a sajátommal 120 körül mennék. A kellemes tempó olyan 160 körül van, de mivel nem akartam rohanni (meg mértek is), így 140-re állítottam a tempomatot és villanyautóként haladtam előre, csak a kormány kellett tekergetni (így is szépen megelőztem egy radaros Octaviát).
Tempomat: nagyon jó kis ketyere. Mivel kezelési könyv nem volt az autóhoz, így a gyenge forgalmú vasárnapi autópályán volt időm rájönni a logikájára. A működtetés kulcsa: aktiváláskor a lábnak a gázon kell lennie, különben nem történik semmi. Sebességre beáll az ember, megnyomja a gombot és már megy is. Fékezéskor automatikusan lekapcsol, de utána ha a láb a gázon van és megnyomjuk a Res(tore?) gombot, visszagyorsít a kiindulási pontra. Ha viszont ki kell gyorsítani az adott sebességről, akkor egyszerűen elvégezzük az előzést, majd lelépünk a gázról és magától visszaáll az eredeti sebességre. Még egy plusz funkció, ami nagyon király benne: adott sebességet tartva elég a tempomat +/- gomját nyomogatni, ha kicsit gyorsítani/lassítani akarunk a beállított sebességen, minden egyes gombnyomás kb 2 km/h változást jelent.
Váltó: MMT a neve, kézi kapcsolhatósági funkcióval. Kényelmes darab, érezni rajta, hogy fogyasztásra van optomalizálva. Nagyon hamar felteszi ötödikbe (már olyan 45 körül). Sokan esküsznek az automatára és mit nem adnának érne, de nekem megmaradt az a véleményem, hogy jobb szeretek én váltani. Automata üzemmódban néha furcsán viselkedett, főleg a rázósabb helyzetekben: nehezen tudja eldönteni, hogy hanyadikba is kapcsoljon vissza. Ugye 50-nél már ötödikben van. A reggel elég nagy forgalom volt már az M3 bevezetőn, nekem ott 3 sávot kell váltanom. Láttam egy kis helyet, hogy be tudok ugrani a szomszédos sávba, de a váltó ezt nem tudta. Lenyomtam a gázt, kihúztam a kormányt balra, de nem történt semmi: 0 gyorsulás. Az idő meg telik, a mögöttem jövő már egyre közelebb és meg keresztben a két sáv között. Még nagyobb gázt adok. A váltó pont ekkor akart visszaugrani háromba, de a még nagyobb gáz hatására újabb gondolkodás, majd vissza kettő és elemi erővel meglődult előre. Mindez kb 2-3 mp-ig tartott, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ugyanez játszódik le országúton, ha előzni akar az ember. Nem tudja eldönteni, hogy 3.-ba vagy 4.-be kapcsoljon. Mire vált, már lehet, hogy nem férek be a szembejövőtől.
De van ám megoldása a dolognak: átteni kézi üzemmódba, majd amikor úgy látom, hogy lehet előzni, visszakapcs és beletaposni a gázba, elvégezni az előzést majd egy kattintással vissza autó módba.
Amúgy van, hogy a váltó fölfelé is kettőt ugrik, pl ha erőteljesebben kilövünk valahonnan, akkor egyesben jól kihúzza, majd hármasba vált és aztán mindjárt ötödikbe. Probléma akkor van ismét, ha mégsem akarok olyan erősen gyorsítani és kicsit visszaveszek a gázból. Na ezt a váltó "bünteti", mert felugrik 3.-ba, de aztán rájön, hogy nem elég a nyomaték, gondolkodik, majd visszaugrik 2.-ba és megint húz. Kicsit vicces lehet a kocsi ilyenkor kívülről, mert úgy mutathat, mint a tanulóvezető, aki alatt rángat a kocsi.
És ahogy ígértem: a hegyi menet. Pazarul lehet közlekedni a hegyen, valahogy észreveszi a kocsi, hogy lefelé megyek motorfékkel és nem kezd el gyorsulni, hanem valahogy megtartja a sebességet. Alacsonyabb sebességben ezt úgy teszi, hogy visszakapcsol 4.-be, majd ha ez sem elég, akkor 3.-ba. És ehhez ssemmit nem kell tenni, csak láb le a gázról és gurulni lefelé. Azt viszont nem tudom, hogy autópályán hogy csinálja ugyanezt. Mert ott 140-nél nem vált vissza 4.-be de mégsem kezdett el felgyorsulni a kocsi egy komolyabb lejtőn sem (ugyanott a saját kocsim motorféküzemben is gyorsul). Lehet, hogy fékez egy kicsit???
... folyt köv...