Ó ilyet én is szeretnék írni. Mondjuk legyen a neve az, hogy öt lemez, ami megrengeti a hifidbe vetett bizalmat.
Eötvös Péter - Atlantis BMC CD 007 és erről a Shadows.
Élő felvétel. Képesek bizonyos rendszerek komplett hangszereket eltüntetni, vagy a nézők köhögését a tételszünetben, nem bírják a dinamikát, és még milliónyi baj lehet hangszerek hangjával. VIGYÁZAT KORTÁRS ZENE VESZÉLY!
Mambo Kurt - The Return of Alleinunterhalter Virgin 8473902 Paradise City
Egyetlen hangszer szól, egy ősrégi elektromos orgona. Viszont az brutálisan közvetlen, hála annak, hogy nincs stúdió, keverés, effektezés. Mambó énekel, ahogy tud, affektálva, bénán. Mögötte kéttagú női vokál. Nagyon fontos, hogy a két csaj NEM tud egyszerre énekelni, ez a legtöbb rendszeren nem derül ki. Na és baj van a döbbenetes közvetlenséggel, a hangerővel, a férfi hang finomságaival.
Bill Frisell - Is That You? Elektra 7559-60956-2
Posztmodern jazz. Ennek a lemeznek viccesnek kell lennie, nem idegesítőnek. Van dinamika, erre játszik rá Bill elég sűrűn, van kimunkált hangzás. A hangkép nem dőlhet össze, nem torzíthat, nem szabad közben a hangerő gomb után nyúlni.
Trainspotting filmzene Premier 7243 8 37190 2 0
Válogatás lemez. Ahány felvétel, annyi tónús, annyi térhatás, annyi balansz. Ja és vannak rajta mélyek is.
És az igazi próba:
Art Ensemble of Chichago - Full Force erről a Charlie M
Egy gyenge láncon ez a felvétel arról szól, hogy néhány ember összeverődött fúvós hangszerekkel, és össze vissza zenélnek. Egy jó rendszeren ez végtelenül vicces felvétel, egy perc után önkéntelenül is mosolyra húzódik a szánk, felfedezzük, hogy Lester Bowie is ott röhög a hangszere mögött, és ebben az elsőre kaotikus világban jókedv, végtelen finomság, és mély háttár van.