Ez alapvetően igaz, de azért autója válogatja. Van amelyik hajlamosabb rá, és van amelyik kevésbé. Pl. a talin is futott gépeket például véve, az E11 Corolla viszonylag hajlamos rá (és ezt némelyik fotón is jól meg lehet figyelni).
Az én kocsimban pl ezt szeretem. Ha már annyira alulkormányzott a padlógáztól (miután elsőkerekes), hogy kiszállok a pályáról, akkor gázelvét és kezdődik a driftelés. Ezzel a kocsival tök bátran bele lehet "robbanni" a kanyarba, nincs az, hogy egyenesen kicsúszol vagy ilyesmi. Kimegy a "csótány segge", majd ellenkormányzás és mókázás.
Én eddig 1x törtem össze egy autót nagyon, az azért volt, mert S kanyarban alulkormányzott volt annyira, mintha satufékeznék. (G Astra) Szóval inkább a segge menjen ki, attól nem félek sosem, de ha alulkormányzott, akkor az ütő megáll bennem hirtelen, attól rettegek. Full tehetetlennek érzem akkor magam. Ilyenkor gázelvét, azt vagy bejön vagy csatt...
Az E11 időben jelzi, hogy mi van. Először bedől a kasztni, majd elkezd nyikorogni, majd szépen megindul a feneke. Ekkor jön a mosoly az arcomra...
Ha nem billegne, azt nem bánnám, amúgy nekem bejön a futóműve, szerintem kezes gép nagyon.
Fateré (E12) olyan, hogy sokáig semmi, majd hirtelen kitör a segge kanyarba. Az eléggé parás tud lenni. Azzal 80 felett tapasztaltam inkább ezt, sportoskodás közben. Volt, hogy 140-nél kitört a segge, győztem megfogni. Nah, az egy tanulóélmény volt, hogy finoman fogalmazzak. Hál isten, kinőttem az utcai versenyzésből...
