Elképesztő élményben volt részem a minap. Persze megint Shell-kút
...
Megállok. Már iparkodik a kutas a kocsi felé. Kiszállok, mondom neki: szia, köszönöm, nincs szükségem semmire, elbodogulok. Csak odajön
... Aszondja: mennyiért lesz a tankolás?
... Mondom: nem veszek semmilyen drágább üzemanyagot! ... Erre ő (sértődött hangon): azért az akciónkat elmondhatom? ... Mondom: persze, mondd csak. Na, ezek után következett egy tiráda (végig, amíg teletettem a kocsit, tehát perceken át) arról, hogy
ő kevesebbet keres, ha én sajnálom tankolásonként azt a vacak párszáz forintot kiadni az egyébként is jobb benzinért ... Hát ilyen érvelést még életemben nem hallottam. Nem is bírtam rá mondani semmit. De az biztos, hogy ha ezt a csávót legközelebb meglátom, messziről közölni fogom vele, hogy oda ne jöjjön - és ha mégis odajön, tankolás nélkül elhajtok a francba. Talán abból majd ért.