Utálom, hogy el kell menni tankolni, mindig akkor jut eszembe, amikor sietek már valahova (havi 2x legalábbis tuti), idegesít. Kell megfelelő kutat találni, minden kúton odajön legalább egy kutas srác "segíteni" meg jópofizni, utálom, hogy hosszú idő, míg tele lesz a tank, és ott állok mint egy fax, utálom, hogy sokat kell szöszölni, mire
tényleg tele lesz (totál fullra teszem mindig a fogyi miatt), utálom, hogy mindeközben szőke pitsának néznek és csakazért is segíteni akarnak, valamint naná, utálok fizetni is.
Egész egyszerűen a családban sosem volt divat vagy program a tankolni járás és elég nekem havi 2x, nemhogy hetente 2x, amikor így is, úgy is annyit megyek az autóval, amennyit kell, nem többet...
Időpazarlás. Persze ebbe nyilván belejátszik, hogy ingyen vagy nagyon olcsón volt sok-sok évig a gázolaj az előző autómba, most pedig Mol kártyám van és talán nem érzem készpénznek. Pont annyit kapok rá, amennyit elhasználok egy teljes hónapban. Zsebre nagyon rég nem tankoltam.
És igen, hisztis vagyok.
szerk: igen, utálok megállni a jól bevált kis utamon, kizökkenni a szokásos kis tempómból és bemenni boltba 1 egész liter tejért is.