Szilvi:
Páromnak az előző Spanciját is altatták egyszer ugyanígy toklász miatt, igaz másik dokinál, de Ő (Daisyke) nem így reagált az ébredésre, mint most Jamie. Ebből arra következtetek, hogy csakúgy, mint az emberek esetében, a kuttyoknál is különböző az ébredés módja. Embereknél is van olyan, akit le kell szíjazni az ágyhoz, mert kárt tehet magában, a berendezésben, vagy másokban. Aztán van olyan is, aki butaságokat beszél, és van olyan is, aki simán gond nélkül ébred. Így a kutyáknál is, Jamie esetében is erről volt szó, s, bár erre nem számítottunk és igen ijesztő volt, utólag mégis azt mondom, hogy azt a 10-15 percet leszámítva, amikor a rángatózás és vonyítás jelentkezett, nem volt különösebb probléma vele.
Amiről Te beszélsz, hogy bent tartani, amíg magához tér, gondolom, a nagyobb műtétek után szokták, egy toklás kiszedéskor szerintem felesleges. De ezt lehet, csak én gondolom így. Szerintem Jamienek is jobb volt mindkettőnket maga mellett tudni otthon ébredezéskor, mint egy idegen helyen, büdös kórházszagban...
Az alkató természetesen a súlyához volt kiszámolva és a doki is gyorsan, határozottan dolgozott. Én végig ott voltam, és néztem fogva a kutya füleit, hogy a doki mit csinál, hogyan mozgatja a kamerát a kutya fülében, majd hogyan vadássza ki a toklászt. Még fényképet is csinált előtte-utána 1-1db-t. Biztos vagyok benne, hogy a beavatkozással nem sértette meg a fülét sehol, gyakorlott kézzel nyúlt hozzá.
Azóta is amúgy minden rendben van, ma reggel is átjöttünk a nappaliba a kihúzott kanapéra heveredve szószerint bedöglött közénk, 4 lábát az égbe nyújtva flashelt fölakadt szemekkel...
Hát, igen a szőrnyírással valamelyest nehezítheted a toklász dolgát, de valljuk csak be, egy spániel hogy nézne ki full rövid szőrrel? Mint egy mini víziló, kb. Így, most sétakor 1,5 óra alatt legalább 5-6 alkalommal ellenőrzöm a fülét, ennyi kis "kellemetlenség" még nekem is belefér.