Ez a honosítás egyáltalán nem új és nem csak a focira jellemző dolog, de attól még nem kóser.
Emlékszem, még Bátorfi Csilla, sőt még Klampár Tibor is bőven játszott klubcsapatokban, amikor asztalitenisz BEK-döntők úgy néztek ki - tisztelet a nagyon kevés kivételnek, - hogy különböző zászlók alatt kínaiak játszottak egymással. Aztán pár év múlva az EB-ken is ugyanez ment.
De a kritikai megjegyzésem nem a honosítás ellen szólt, hanem arról, hogy a mostani - a korábbiakhoz képest - sikeresebbnek nevezhető futballunk elsősorban nem annak köszönhető, hogy csőstül ömlik a pénz a fociba. Mert nem oda megy, ahova kéne. Hogy mást ne mondjak, a Puskás Akadémia csapatában hány saját nevelésű játékos játszik, egyáltalán kit tudnak felmutatni az elmúlt 10 évből az egy szem Sallai Rolandon kívül. Ennyit bármelyik NBI-es csapat akadémiája kinevelt...
Még egyszer mondom, a nagy baj (bűn) az, hogy soha többet nem lesz ekkora háttérszele a focinak, most kéne dobbantani, de ahhoz alulról kéne átszervezni az egészet. Ahhoz képest, hogy a pedagógus mekkora adminisztrációt, kötelező továbbképzéseket, önértékelési rendszert, egyéb kutyafülét kaptak a nyakukba, és rajtuk van az ország sorsa, eléggé felháborító, hogy a fociba számolatlanul és ellenőrizetlenül mennek mind az állami, mind a TAO pénzek, bármifajta eredmény-, és vagy hatékonyság-javítási kényszer nélkül. (És ne legyenek illuzióink, a TAO pénz csak annyiban nem állami, hogyha nem létezne TAO, az is adó lenne, és menne az államkasszába.)