Nem, mester, egy szóval sem mondtam ilyet, s még csak nem is tettem erre utalást. Azt gondolom, ki lett fordítva a mondanivalóm lényege.
HA tovább lett volna folytatva a diskurzus, félő, hogy személyeskedésbe torkollott volna, ami messze menőkig nem célom. Ezért azt mondom, mindenki gondoljon azt, amit akar...
Hát izé
... Ezt írtad:
"Sajnos az én sztorimban az egyértelmű vlt, hogy a kislánynak lövése sem volt (önhibáján kívül), hogy mit kell tenni a kutyával abban a szituban, nem ismerte fel a kutya jelzéseit, csak megijedt. Ez minden esetben a szülő hibája, nekik kellene elmagyarázni, megmutatni a gyereknek, hogy a különböző testtartások, jelek, mit jelentenek, és ezekre Neki hogyan kell "válaszolni".
És itt jön a legnagyobb hiányosság, hogy ezek a szülők maguk sem ismerik a kutyák jelzéseit. Aztán, meg csodálkoznak, ha valami baj éri a gyereket, vagy egyszerűen csak megijed a gyerek minden ebtől."
Nekem ebből (főleg az aláhúzott részből) az jött le, hogy szerinted kb. alapelvárás minden ember, vagy legalábbis minden szülő részéről a mélyreható kutya-ismeret, továbbá ennek átadása a gyerekeknek... És ha ez nem történik meg, akkor az illető szülő magára vessen.
Na, lehet hogy ezt félreértettem; de ha mégsem, akkor csak azt tudom mondani, hogy ezt erős túlzásnak tartom. Amíg a kutyások vannak kisebbségben, addig elsősorban nekik kell megtenni mindent az esetleges veszélyhelyzetek elkerülésére; s nem azt fejtegetni, hogy minden szülőnek meg kellene tanítani a gyerekének, hogy ne ijedjen meg, ha egy kutya ráugat.
Ez természetesen NEM azt jelenti, hogy ne lenne jó és hasznos dolog, ha ezek az ismeretek minél több ember birtokában lennének. Nem kérdés, hogy mindenkinek a saját érdeke, hogy rendelkezzen ilyen infókkal. De ettől még ugyanúgy kiakaszt, ha azt az érvelést hallom, hogy a támadás áldozata a felelős elsősorban, stb stb stb...