Ma egy ismerősömnek segítettem, mert átvehette új autóját, egy Opel Adamot. Különös érzés volt, életemben egyszer voltam új autó átvételénél, még 1989-ben apámmal a Dacia 1310 TLX-et Csepelen.
Maga az autó érdekes. Kívülről jópofa, eléggé rímel a Fiat 500-ra, és ez most inkább előny. Belül nem tudom, nem ültem még a Fiatban. Ez álnégyszemélyes, azaz ténylegesen kettő, mert ha az első üléseket kényelmes lábtérre beállítom, akkor kb. 7-8 cm hely marad a hátsó üléspad és az első ülés támlája közt. Szóval hátulra leginkább lábnélküli emberek ülhetnének, csak azok bajosan szállnak be egy 3 ajtós autóba hátulra. A felszereltsége döbbenetes: ebben az autóban nagyok sok mindenen felül volt pl. napfénytető, parkoló automatika, kormányfűtés, és ez csak a 3. felszereltségi szint az ötből. Bár megjegyzendő, hogy a sok extra közé nem fért be a külső tükrök motoros behajtása. A legijesztőbb fícsör az Opel "OnStar" rendszere, amely egy központ, aki sok mindenre képes - mint a liftekben a segélyhívás - akár távolról le tudja állítani az autót. Elgondolni is rossz, hogyha ez rossz kezekbe kerül... Amúgy egy 1,4-es 87 lovas motor mozgatja a jó 1,1 tonnás kocsit (gondold el: a hossza nincs 3,7 méter, és ilyen nehéz...), ebben a kocsiban ráadásul egy Easytronic váltóval volt kombinálva. Ugyan csak 3-4 km erejéig vezettem, és csak automata módban, ja meg egy nagyon szűk garázsba beparkolásig, de ezen a kis távon nem győzött meg. Lomha, és nem ésszerű pillanatokban vált, pedig próbáltam neki "súgni", hogy mikor kéne. A szűk garázsba beálláshoz viszont jobb, mint a botváltó, mert a centizéshez jól jön a váltó kúszása. Szóval sok szempontból lenyűgöző volt, de nem kéne, jól esett visszaülni az egyszerű kis Yarisba.
Szavazás
