Kedves Fórumtársak,
csak szeretném megosztani Veletek, hogy nagy vajúdás után megváltam az Avensis T25 D-CAT-emtől. Igazából a családban maradt, de jó távolra vitték.
Az új gazda a könnyű lábával most rekord fogyasztásokat produkál vele (bőven 6 alatt), ami nekem sosem sikerült, bár én azért nehezebb talppal jártam, ez tény.
Mióta a céges autóval járok, nagyon sokat állt, régóta fontolgattam, hogy gazdaságilag indokolt lenne eladni, de amikor beleültem és mentem vele, mindig meggondoltam magam. A D-CAT ereje olyan könnyed, és stresszmentes (nincs előzési stressz, mindig vigyort csalt az arcomra, ahogy megindul), a járáskultúrája, tisztasága még ma is példás (sőt). Ehhez jön még a T25 minősége, a végletekig kidolgozva, a legapróbb részletek is ki vannak találva. 10 év és 270 ezer km után is csendes, kopás szinte nem is látszik rajta. Mindene működik.
Mindezeket úgy mondom, hogy egy 1 éves dízel Avensissel járok. (A BMW futáskultúrája állítólag az Avensisben jobb, mint a gazdatestben, de még így is elmarad a D-CAT-étől. Erősebben vibrál, gyorsításkor kellemetlen az orgánuma. Maga az autó, mint Toyota nagyon jó, nagyon szép, de mégsem érzem benne azt a "kitaláltságot", mint a T25-ben)
Ami végképp az eladás felé billentett, az az, hogy hiába állt a parkolóban, nem volt biztonságban. Egy kukás autó neki is ment a bal első ajtónak. Szerencsére meghagyta a tel. számát és a címét, biztosító rendezte az ajtó cserét.
Szóval, amikor elvitték és távolodott, majdnem megkönnyeztem, főleg amikor a kanyar előtt még "vészvillogózott" egyet.
Az új tulaj nagyon szereti, csak átíráskor szórt el egy-két átkot a törvényhozókat emlegetve. Sok kellemes kilométert kívánok neki!
