Egyedül veszélyes tud lenni a túrázás... Elég csak egy rossz lépés, ahol optimális esetben tegyük fel, hogy nem esel le, csak eltörik a bokád. Térerő nincs, segítség nincs, két szendvics van, meg két liter víz. Nem jó buli szvsz.
Vágom
... Néha szoktam is elég viccesen érezni magam, főleg ősszel, mikor egyes útvonalakon senkivel nem találkozom órákon át. De nem tudok mit csinálni - akikkel menni szoktam (családtagjaim), azok a hosszabb túráimra nem hajlandóak velem jönni, annyit nem vállalnak be, meg lassabban is mennek, mint én, szóval ez nem működik
... Így aztán megyek egyedül, mert kihagyni ettől még nem akarok semmit
A legviccesebb eddig az volt, amikor egy 2652 méteres csúcsra fölfelé menet, az utolsó 200 méterről kiderült, hogy egy tök keskeny, kitett gerinc
... Na, ott be voltam fosva, definitíve. Fél órán keresztül nem készítettem egyetlen fotót sem, és aki tudja, hogy én az ilyen túrákon fotózásilag mit művelek (napi 140-150 kép), annak ez mindent elmond
...
Szavazás
