Nézd, ha itt el is homályosul valakinek a tisztánlátása, akkor az csakis azért van, mert már sokaknak bizonyított a márka. Illetve, ha kitekintünk akkor sem állunk olyan rosszul.
Ez így nagyjából rendben is volna.
Nem tudom, hányszor voltál Japánban, én asszem talán 5x. Nyugat-japánban, mert a hiedelemmel ellentétben japán nem észak-déli fekvésű, hanem inkább kelet-nyugati. ha valaki ezzel vitatkozna, az beszélgessen velük, mert ők legalábbis így látják. Az biztos, hogy elképesztő a kelet-nyugati szembenállás. Kelet ugye Tokió, míg nyugat Kobe, Osaka, stb. Én az összes jelentős nyugati várost bejártam. nem ajánlom sima turista célpontként, de egyszer látni kell. Ha igényt tartotok rá, és éppen kedvem van hozzá, rengeteg érdekes történetem van. Koreából is.
No, vissza a tojodához, meg a japán szellemiséghez. Ugye azzal tisztában kell lenni, hogy még a hatvanas évek elején is a "japán" pejoratív jelző volt a műszaki berendezésekkel kapcsolatban. Legyen az autó, vagy zsebrádió. Az autók annyira vacakok voltak, hogy volt olyan gyártó, amelyik presztízs okokból inkább lecserélte a nevét, mert azt már nagyon lejáratta. A Datsun. De ezt most ne feszegessük, inkább fókuszáljunk a jelenre és a tojodára. Késő van már, más tervem volt, na mindegy...
Talán nézzük először kulturális oldalról? A gajdzsin szót nem igazán lehet magyarra fordítani,azonban az angol alien nagyon megfelel. A fehér embert olyan szinten nézi le az átlagos japán, hogy még azon is meglepődik, ha az megszólal. Ez nagyon túlzón hangzik, pedig így van. Eleinte én sem hittem el. Európai, amerikai barátaim, akik ott dolgoztak, figyelmeztettek, hogy ne lepődjek meg, ha az utcán megvetéssel, lenézéssel találkozom. Azt is tudni kell, hogy a japánok többsége nem beszél idegen nyelvet, még akkor sem, ha tanulta és/vagy tudja. Más a helyzet munkában együtt, itt ki lehet vívni a megbecsülést. Igaz, meg kell érte dolgozni, mert azért az alapállás az, hogy beszélő barbár majmok vagyunk. A dolognak a másik vetülete az, hogy az átlagos japán, az utca embere, a melós, valami elképesztően buta, szó szerint. Nem müveletlen, vagy tapló, hanem szimplán buta, aki akár egyetemet is végezhetett. Most az gondolhatjátok, hogy meg is vetem ezt a népet. Pedig pontosan az ellenkezőjét gondolom. A japán gazdaság és társadalom ereje az összefogásban van. Minden, amit akár egy tojodában is láttok, kis alkotó közösségek tehetsége és szorgalma tükröződik vissza. Néha olyan érzésem volt, hogy mintha tisztában lennének a korlátozott képességeikkel, és ezért rájöttek, hogy az összefogással tudnak kompenzálni. Az összefogást - szerintem - könnyebb megvalósítani, ha a társadalom tagjai nem csupa IQ bajnok, hanem maximum átlagos képességű. Okos embereket nagyon nehéz egy irányba terelni, mindegyiknek más véleménye van a megoldással kapcsolatban. Aztán ott vannak még a tradíciók is. Én egy modern felfogású céggel voltam kapcsolatban, de még ott is volt egy íratlan szabály, hogy a dolgozó addig nem ment haza, amíg a főnök bent volt. Még sokat mesélhetnék a hátterekről, de nem akarok most regényt írni, beszéljünk műszaki dolgokról.
Tehát. Ha egy európai mérnök (különösen pl. egy svájci) a kezébe vesz egy japán tervezésű elektronikát, sírva fakad, hogy ilyen IC temetőt még nem látott. Legalább 2x annyi IC-ből valósítja meg az adott feladatot a japán csákó. Az orosz meg fele annyiból. Ezt szemléltetni is tudom, ha valaki kívánja. Nos elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez a japán ostoba gondolkodás miatt van. Hiba lenne ezt gondolni. Ez az elképesztő biztonságra törekvés miatt van, nagyon leegyszerűsítve gondoljatok arra, mintha valaki a biztosíték biztosítékának biztosítékát is betervezné. Mert erről van szó, a "mi van akkor ha?" örök kérdése. Ez lengi körül a japán termékeket azóta, amióta úgy lejáratták magukat a világháború után. Gondoljatok arra az íratlan szabályra, hogy ha egy cucc sok alkatrészből áll, növekszik a meghibásodás esélye. Márpedig a japán autókra sok minden jellemző, de az egyszerűség ritka esetben. Na innentől kezdve még jobban lehet őket tisztelni. Mert ehhez képest azért igencsak megbízhatóak.
De a japán praktikus is. Néha kicsit bonyolultan gondolkodik, de nem hülye. Nem szabad összekeverni azt a felvetésemet, hogy az átlag japán nem egy IQ bajnok. A kettő nem ugyanaz. Ezért praktikus okokból olyan autókat is gyártanak, amik elsősorban célszerűek, és legkevésbé emocionálisak. Mondjuk az utóbbi időben azért láttam egy-két japán autót is, ami megdobogtatta a szívemet, de azért valljuk be, ez a történet nem erről szól. Nos, ha eljutottunk odáig, hogy elfogadjuk azt a tételt miszerint a japán kocsikat elsősorban azért szeretjük meg praktikusak (és ebbe sok minden belefér) akkor egy olyan tulajdonságukról beszélünk, amivel végső soron nagyon nehéz konkurálni. A japán autó az a csavarhúzó a fiókunkban, amit ugyan nem szeretünk, mert egy csavarhúzót nem szokás szeretni, de ha 30 év után eltűnne, komoly traumát okozna. Gyakorlatilag úgy éreznénk, hogy elvesztettük a fél karunkat.
Én az Aurist nem szeretem. Van olyan kocsim, amit szeretek, ami ráadásul talán egy pénztemető. Viszont az Auris szerintem életem egyik legjobb kocsija (eddig legalábbis így látom) és lehet, hogy ez fog a legtovább nálam szolgálni. Gondoljatok kicsit a fiatalkori lángoló szerelmekre, és a feleségre, gyermekeitek anyjára. Bár ez a hasonlat kicsit sántít. Mivel az Aurisra józanul tekintek, ezért nem gondolom, hogy olyan tulajdonságokat kéne ráaggatni ami nem jellemző rá, nem várjuk el tőlük azt, és nincs is rá szükség. Azaz
- Nem várom el, hogy egy kompakt hibrid autó sportosan viselkedjen. Erre a célra veszek egy Mazda MX5-öt, ha már japán. Vagy veszek egy LS200h-t. Az sportos és hibrid. De az nem ennyibe kerül. és nem ilyen praktikus, és nem ilyen ,stb...
- Nem várom el, hogy vérpezsdítő legyen a motor hangja, ez meghagyom egy v8-as, vagy sor6-osnak, esetleg egy Subaru boxernek (amit egyébként imádok, és lesz egyszer egy ilyenem is). Csakhogy megmaradjunk egy japán márkánál. Vagy veszek egy LS200-at V6-os motorral, aminek beszarás a hangja.
- Nem várom el, hogy luxussal kényeztessen, hiszen nem is annyit fizettem érte. Meg egyébként is ha arra vágyom veszek egy Lexust, hogy a tojodánál maradjunk.
- Egy ilyen autó, egy Prius vagy Auris messze nem a legtökéletesebb autó, hiszen számtalan (akár tervezési) hibája van. De ezek nem érdekesek, mert amire tervezték, és amiért megvettem azt tökéletesen végzi. És ez a lényeg. A jó baltát sem azért tartja az ember, mert szép a nyele, vagy szép a hangja, amikor lecsap a fára. Ha ez kell, arra nem baltát kell használni. Ez szerintem helyre kéne tenni, mert akkor rájönnénk, hogy valójában milyen komoly valódi értékkel is rendelkezünk. és az amiről úgy gondoljuk hogy érték, nem is az, mert nem számít, és ráadásul ha megkapirgáljuk a dolognak ezt a részét, kiderül, hogy a konkurencia ezt esetleg jobban csinálja. Elég lehengerlő az, ahogyan egy Prius hibrid. Egyszerűen nincs ellene érv. Igazából egy Avensissel sem lehet vitatkozni. Nehéz rajta fogást találni és könnyű is. Pl. baromi lusta, úgy tudom, hogy nem gyorsul 4 mp alatt százra. :censored:meg! Amúgy nehéz akkor fogást találni, amikor valaki egyszerűen szürke eminenciásként szolgál és csak szolgál és szolgál. Fanyalogni bárki tud, azzal nem kell foglalkozni. Egy tojodát komoly. megfontolt ember vesz, ezért a komolytalanok nem vitapartnerek.
Hogy egy kis japán felsőbbrendűséget is megjelenítsek.
Szép dolog a márkahűség, meg a lelkesedés és a megszállottság, de én maradok inkább józan tisztelője a márkának, érdemei maximális elismerése mellett. Én úgy gondolom, ebből többet lehet kihozni, ez valahogy hitelesebb.
Tehát, arra akartam ilyen hosszasan kilyukadni, hogy annyira fontos, hogy milyen szép a Prius vagy az Avensis motorjának a hangja, mint a balta nyelének a szépsége. Ez még nem zárja ki azt, hogy valakinek tetszik a baltájának a nyele.
Ha akartok japán anekdotákat, szóljatok, és akkor időnként pöttyentek valamit.
