egy idő után befásulsz (unalmas lesz) a -személyautóval történő- rohanásba.
esetleg rájössz,h felesleges sietni; nem éri meg a gyorshajtással járó -egészség, és anyagi- kockázatot felvállalni.
kérdés,h kinek mikor, milyen apropóból jön el ez az állapot, vagy egyáltalán eljön-e 
Hát nálam még nem jött el, annyi biztos
... Elképzelhető hogy eljön, de egyelőre nem látom jeleit; a kihegyezett, koncentrációt igénylő, gyors haladásban, és az előzésekben ugyanúgy örömömet lelem, mint korábban
... Jólesik a másiknál gyorsabbnak lenni, függetlenül attól, hogy nem tudott, vagy csak nem akart tempósabban haladni. E' van
Annyi változás azért mégis van, hogy időközben már nem okoz szenvedést a lassabb haladás sem; főleg, ha többen vagyunk az autóban, és beszélgetünk
Mondjuk, a kanyarokban azért továbbra is tudok venni némi elégtételt 
... Imádom, amikor az addig a s...emben lihegő autó "leesik" mögülem a kanyar végére
szerintem ez rettentően idegesítheti a másik autóst
olyan mintha szívatnád.
ezért kellett volna Neked a 145 gumi; azzal nem fittipaldiskodnál kanyarokban sem
Dehát spórolási szempontból is jobb a kanyarban minél gyorsabban menni (értsd: nem lassítani), hogy megmaradjon a lendület - nem
? Meg aztán, legalább ennyi lehetőségem hadd maradjon már, hogy megmutathassam: jobb vagyok, mint a másik
... Idegesíti? Nem azért csinálom, és ezzel nem is okozok neki semmilyen objektív hátrányt. Amúgy a Starleten csak 155-ösök voltak, de azokkal is "fittipaldiskodtam"
Szavazás