Ja lett fej. Alpine lett a dologból, még ha kicsit kijjebb is volt, mint a keret. Egy fél délelőtt ment ma rá, mire hatvanszor meghallgattam egy demofalban, ugyanazokkal a hangszórókkal, és hát az összes közül ez volt a legszebb. A Pio-t is beköttettem, és arra jöttem rá, hogy mindig vakerál valamit, valami kis egérmozi, villogás, *** mindig megmozdul, amivel felhívja magára a figyelmet, ráadásul nagyonnagyon kék háttérvilágítással, úgyhogy lehetetlen volt rá nem felfigyelni. Ez meg csendben tette a dolgát, mindezt választhatóan pirosban vagy zöldben. Audio CD-t meghallgatva sokkal inkább színpad-szerű volt, mint a Pioneer.
A Pioneer mellett szólt az, hogy a hangszínt nagyon sok helyen, nagyon sokféleképpen lehetett beállítani. Én kikapcsoltattam a szubládákat, mert arra voltam kíváncsi, amit a gép tud. Nos hát voltak előre programozott hangképek, kábé öt, megy két custom. Az előere programozott hangképeket is lehetett halványabbra, avgy erőteljesebbre állítani, a customokat meg ahogy akarta az ember. Volt bennne egy alap jelforrás-erősítő (így tudom jellemezni, a felvételt már alapból lehetett halkabbra-hangosabbra állítani), volt három lépésben állítható Loudness, volt csak külön basszus kiemelés, ha volt rákötve sub, akkor annak a beépítési irányát (a ládába kifelé, vagy befelé van beépítve) lehetett változtatni, szóval borzasztóan sokoldalúan, sokféleképpen lehetett finomhangolni egy-egy CD-re, vagy zeneszámra is akár. 3 pár RCA, DAB, asszem emelt teljesítményszintű RCA-k voltak benne
Ezzel szemben az Alpine-on lehetett a magas és a mélykiemelést szabályozni, ha volt rákötve sub, akkor annak az erejét és slussz. Viszont ha belegondolok, hogy három hónap múlva ha kell, nagyjából ehhez a háromhoz fogok nyúlni, ha a kütyüzést meguntam, mindenképpen szimpatikusabb volt. Igaz, hogy az RCA-k (3 pár) nem emelt teljesítményszintűek, de nem is készülök versenyre, csak egy jó hangzású fejet kerestem. Viszont egy ötezer forintos kábellel iPod-ot lehet rá csatlakoztatni, és ha nagyon kell, 37-ért USB interfészt lehet hozzá kapni. A Pio-hoz harminc lett volna ugyanez.
Ja a Pioneer már abba a szériába tartozott, amelyiknek joystickos a tekerőgombja, tehát öt irányba bukdácsol. Nem volt annyira szimpatikus, nem tudom, hosszú távon hogy bírja. Nagy előnye volt a DAB, hiszen ha egyszer csak úgy döntenek, hogy márpedig átállnak digitális sugárzásra a rádió területén is, akkor a sok analóg vevő nagy bajban lesz, de azt remélem, hogy - bár Németországban már most működik - mi magyarok jó szokás szerint vagy tíz évvel ebben is elmaradunk, így nem annyira égető.
Hangzásban nem sok különbség volt, de egyértelműen érezhető. Mondták, hogy az Alpine inkább hangszeres, a Pioneer inkább elektronikus zenére alkalmas, és ezt alá is írom, amennyiben tényleg azt nézzük, hogy egyiknél volt valamiféle színpadkép, a másiknál nem annyira. Egy SAL 16-os koax hangszórópáron hallgattam meg, úgyhogy nagy átütő zenei élményt nem vártam, de még ezeken az SAL-eken is érezhető volt a különbség. Remélem, hogy a Hertz-ekhez is jól fog illeszkedni.
Na de hátra van még a beszerelés...
Hogy sikerül-e kiemelőkeretet szerezni, vagy gyártani, hogy a díszkeret vajon elfér-e az E11 gyári helyén. A vezetékezés az asszem egy az egyben új lesz, hacsak azt nem mondja valami írástudó, hogy jó az a gyári kábelezés. Merthogy ugye úgy néz ki, hogy az Alpine-nak van egy hátsó csatlakozója, erre van egy ISO-átalakító, és ehhez kéne még ugye egy Toyota-ISO átalakító.... Sok a csatlakozás én asszem. Ja meg így is úgy is szét kell bombázni a kárpitokat, mert úgy láttam, erősítő nélkül is lehet mélyládát beépíteni, akkor meg ugye miért ne alakítsam ki...