Szerintem ez kölyökkorban dől el. Mi minden kutyánkat úgy neveltük, hogy kiskorában az első pár nagy viharnál (amikor tehettük, és otthon voltunk), akkor kiültünk vele a teraszra, együtt néztük/hallgattuk a vihart/dörgést, igyekeztünk tudatosítani benne, hogy ez jó dolog. Közben játék, jutifali, apportírozás, bármi. Így kellemes dolgokkal párosítják a hirtelen, nagy zajt. Eddig minden kutyánk maximum "támadta" az ilyen zajt, sose félnek tőle. Szilveszter detto, mivel most úgy alakult hogy egyedül volt a kutya itthon, és épp műtétből lábadozik (gerincsérv, bénulás, de már jön-megy, szalad, ugrál...
) kapott egy fél frontin nyugtatót. Hajnalban világi békében aludt a helyén, kétlem hogy megviselte volna.
A szomszéd idősebb hölgy pont az ellentétünk, ő maga is fél a vihartól szerintem, az első 20km-ről hallatszódó dörrenésre már erőszakkal viszi be, zárja maga mellé a kutyát, nehogy valami baja legyen... (Amúgy milyen baja lehetne?
)
Meg is látszik, ha egyedül van itthon nyüszítve bújik a vihar elől valami zugba...
Szilveszter detto.