Teljesen OFF:
Sumi nem a kedvedet akarom elvenni, csak leírom, hogy én, hogy jártam.
Irigyeltem az asszony alatt a Priust és arra gondoltam, hogy mi lenne ha lecserélném az Almerát mert már…… 14 éves (kellett egy indokot találnom).
Prius tök logikusnak tűnt, de ha már van egy, akkor minek legyen kettő alapon elkezdtem keresni valami mást. Az elektromos autók jönnek be nagyon, gondoltam is Nissánt Nissanra, de a Leaf még mindig az egekben van, pedig a Prius mellett egy ideális társ lenne. Nézegettem ezeket az Mitsubitsi i-miev hármas ikreket, de ennyi pénzért már valami normális autót kapsz és még marad melletti pár ropi tankolni is. Szóval elektronok kilőve (persze a Prius felokosítva egy kis akksival még mindig él)
Nézegettem az anorexiás vetélkedő győztesét az A2 3L-t, de még át kell gondolni, hogy szeretnék-e alkatrészekre sokat költeni a Toyoták után. Amúgy meggyőző egy kis jármű, nem tettem le róla. Egy megnézhetőt találtam és még a gazdája is normális volt (nem nepper), de miután beavatott, hogy mire mennyit költött és hova hordta már szerelőhöz és milyen gyakran, elment a kedvem tőle.
Ha már keveset nem eszik, akkor egyen egy kicsivel többet, de legyen benne kraft (egyszer élünk!), legyen hybrid Camry. Legalább amerikai, senki nem ért hozzá és ha összetöröd/összetörnek biztos vissza fogod sírni, hogy nem európai járgányt vettél.
Itt jön a sztori. elmentem megnézni egy példányt. Szép is volt (a képen), nem volt neppere utaló jel a hirdetésbe (nagy betűk használata, hitel téma felhozása stb.). A térképen Érd környéke volt megjelölve, gondoltam úgy is arra járunk megnézem (az első Priust is ott néztem meg, amit nem vettem meg). Felhívtam a tulajt (de szerintem nem volt az), hogy mondjon pár szót a portékájáról. Egy kisebb regény volt a válasz, olyan részekkel, hogy a „nagyon törött autókat nem lehet behozni amcsiból”, meg ő egy gépészmérnök és ennek megfelelően gondos gazdája volt az autónak. Az is kiderült, hogy nem messze lakik tőlünk és nem kell 50 plusz km-t kerülnöm, hogy megnézzem. Persze az autó tökéletes volt és semmi hibája nem volt. Persze, hogy fel voltam dobva, hogy kifogtam az arany halat és már csak a nyugdíjas tulaj és a templomba járásra használta sztori hiányzott.
Persze a valóság már nem volt ilyen fényes. A fényezés elől nem eredeti volt és az autó tele volt karcolásokkal, látszott rajta, hogy nem vigyáztak rá. Persze a tulajnak nekem kellett megmutatni, hogy milyen horpadásokra és vezérkarcokra gondolok. Kérdeztem, hogy milyen beruházások voltak az autóval kapcsolatban. Az új téli gumit mondta, aminek utána megnéztük a DOT számát és kiderült, hogy öregebb, mint az autó maga (milyen érdekes). Innen már én is adtam az ívet. Menjünk egy próbakört. Persze ő vezet először (reméltem, hogy nem csak sétakocsikázás lesz). Kiálltunk az udvarról, ahol a kocsinak leért az alja, pedig nagyon óvatosan állt le. Mi a fene, csak nem így használta 4 évig, hogy állandóan odakoppintotta az alját. Mérnök úr?!?! Aztán kiértünk a faluból. Nyomott egy kövéret. Ezt értsd úgy, hogy egy szar úton 160 km/h-ig gyorsított. Tulajként biztos nem tennék ilyet a saját autómmal. A sétakocsikázás alatt kiderült, hogy egy véletlen elszólásból, hogy van egy autókereskedése is (milyen érdekes). Az autóról persze semmi számlája, papírja nem volt (hogy is lett volna a nepper úrnak, hiszen nem ő volt a tulaj).
Hazafele csorogva a Priusszal azon gondolkodtam:
- Vajon nem ez a fazon akarta eladni az első megvenni kívánt Priust azzal a szöveggel, hogy külföldre disszidálnak, azért ilyen jó áru az autó? Itt ismerkedtem meg először az európaiasított amerikai priusszal.
- Vajon hány ilyen szövege van, amivel becserkészi az ügyfeleket?
- Vajon hány embert palizott már be? Szép nagy háza volt, nem keveset.
- Vajon hány embernek ment már el a bizalma egy adott márkától, mert a nepperek bekavartak gombás lábbal (km csalás, összetákolás).
- Vajon mennyi autót kell végig kínlódnom megint, hagy találjak majd egy megfelelőt?
