Eheti japán anekdota.
A japánok közismertek arról, hogy nem igazán értik a tréfát. Legalábbis azt a klasszikus humort, amit mi ismerünk. Számtalanszor előfordult, hogy együtt társaságban gájdzsinek és japók ment a viccmesélés. A japók általában egyszerűen nem értették a poén. ha mosolyogtak, az is inkább udvariasság miatt volt. Akad azonban kivétel.
Tudni kell, hogy az európai kinézetű ember nagyon ritka arrafelé, nem jellemező a turizmus. Azért nincs annyi látnivaló, mint Európában. Szóval egyáltalán nem meglepő, ha bizonyos esetekben elkapják azt embert egy-egy közös fotózásra. Ha Kyotoban jártam és tehettem, mindig ellátogattam abba a parkba, ahol a Temple of Gold, vagy Golden Pallace, esetleg Rokuon-ji vagy Kinkaku-ji néven ismert Zen buddhista imaház található. Igazából a nyugalom, a kikapcsolódás miatt érdemes ellátogatni ide. Egyik alkalommal a szokásos társaságommal, két német barátommal bóklásztunk a parkban, amikor elkapott minket egy komplett középiskolai csoport. Valahonnan vidékről jöhettek, és nekik végképp az újdonság erejével hatott európai fizimiskánk. Gyakorlatilag vagy 80-100 emberrel kellett együtt fotózkodni, + csoportkép különböző kombinációkban. Szerintem az életben nem készült annyi fotó rólam. No mindegy, túl voltunk rajta. Este megint együtt japán barátainkkal, és mesélem a parkban történteket. A végén hozzátettem, hogy engem nem nagyon rázott meg a dolog, mert Koreában is csavarogtam, ott általában egyedül, kölcsön kocsival vagy gyalog, és teljesen megszoktam, hogy az emberek a legváratlanabb helyzetekben fotókat akartam rólam, velük együtt készíteni. És most jön a lényeg. Miután ezt elmeséltem, Alex barátom (aki - neve ellenére - ízig-vérig japán csákó, minden porcikájában) azt mondja: Érdekes és furcsa amit mesélek, mert ő nagyon sokat volt Koreában de egyszer sem állították meg fotózkodás céljából. Nevetett, amiből rögtön tudtam, hogy ezt humornak szánta. Szerintem ez a humornak már olyan kifinomult változata, ami még európai mértékkel nézve is komoly szint. Persze mi gajdzsinek értettük, és nevettünk, a többi japó komolyan bólogatott, de látszott rajtuk, nem igazán értik Alex barátom e megjegyzését. Azért azt hozzá kell tennem, hogy sok-sok évet tanult és dolgozott Amerikában.
Csatoltam egy képet a Rokuon-ji-ról. Jogvédők figyelmét felhívnám, saját felvétel!
Folyt. köv.
[a csatolmányt egy admin törölte]
