(mert, hogy minek nekem)
Először ezt a kérdést kéne megválaszolnod,
neked.
Aztán ha kiderül, hogy szükséged van hordozható zenelejátszóra, akkor jön a következő kérdés: mit vársz egy hordozható zenelejátszótól, hol, mire, milyen gyakran szeretnéd használni? Lehet, hogy ezek után a válasz az lesz, hogy neked iPod kell, de lehet, hogy csak annyi, hogy vegyél egy fülhallgatót a telefonodhoz.
Amúgy az iPodot a relatíve nagy tárhely, a pofonegyszerű kezelhetőség, a korábban hosszúnak számító üzemidő, az almákra jellemző letisztult formavilág és az itthonról csak csöndben figyelt iTunes tette nagy sikerré. A támogatott audio formátumok alapvetően az mp3-ra, aac-ra és az apple saját veszteségmentes formátumára (alac) korlátozódnak, nincs sem ogg-, sem wma-támogatás. (Ezen a lent ismertetett rockboxszal lehet segíteni.) Az iPod hamar divatcikk lett, ezért pokoli sok kiegészítő található hozzá, és számomra ez a legnagyobb előnye: minden hordozható lejátszót figyelembe véve ezt lehet a legtöbb, akár gyökeresen eltérő rendszerhez illeszteni, legyen az autórádió, hifi rendszer vagy ébresztőóra. Kvázi iparági standard lett, pl. semmelyik másik lejátszóhoz nem kínálnak a nagyobb autógyárak gyári illesztést. Persze van hátránya is, nem is kevés: drága, alapesetben kevés formátumot támogat (rockbox rulz), szervizeltetni nehézkes (házilag bezzeg egyszerű, ha tudod, mi a baj), gyári állapotában kell hozzá iTunes, könnyen karcolódik, nincs benne rádió, nem rögzít hangot, gyenge a gyári füles, ilyenek. Számomra céleszközként tökéletesen bevált, de az egy dolog, mik az én igényeim.