Hát izé ... Ezt írtad:
"Sajnos az én sztorimban az egyértelmű vlt, hogy a kislánynak lövése sem volt (önhibáján kívül), hogy mit kell tenni a kutyával abban a szituban, nem ismerte fel a kutya jelzéseit, csak megijedt. Ez minden esetben a szülő hibája, nekik kellene elmagyarázni, megmutatni a gyereknek, hogy a különböző testtartások, jelek, mit jelentenek, és ezekre Neki hogyan kell "válaszolni". És itt jön a legnagyobb hiányosság, hogy ezek a szülők maguk sem ismerik a kutyák jelzéseit. Aztán, meg csodálkoznak, ha valami baj éri a gyereket, vagy egyszerűen csak megijed a gyerek minden ebtől."
Nekem ebből (főleg az aláhúzott részből) az jött le, hogy szerinted kb. alapelvárás minden ember, vagy legalábbis minden szülő részéről a mélyreható kutya-ismeret, továbbá ennek átadása a gyerekeknek... És ha ez nem történik meg, akkor az illető szülő magára vessen.
Na, lehet hogy ezt félreértettem; de ha mégsem, akkor csak azt tudom mondani, hogy ezt erős túlzásnak tartom. Amíg a kutyások vannak kisebbségben, addig elsősorban nekik kell megtenni mindent az esetleges veszélyhelyzetek elkerülésére; s nem azt fejtegetni, hogy minden szülőnek meg kellene tanítani a gyerekének, hogy ne ijedjen meg, ha egy kutya ráugat.
Ez természetesen NEM azt jelenti, hogy ne lenne jó és hasznos dolog, ha ezek az ismeretek minél több ember birtokában lennének. Nem kérdés, hogy mindenkinek a saját érdeke, hogy rendelkezzen ilyen infókkal. De ettől még ugyanúgy kiakaszt, ha azt az érvelést hallom, hogy a támadás áldozata a felelős elsősorban, stb stb stb...
Katasztrofálisan félre értitek a lényeget...
Ez nem úgy működik, hogy kiemelsze egy mondatot, hogy "hááát, bakker, ezzel Te ezt meg ezt sugalltad..."
Én a kutyások között azt a "kasztot" képviselem, akik időt és energiát nem sajnálva kiképezték a kutyájukat egy nemzetközi szinten is nagyra becsült kutyakiképző segítségével (Such Ferenc). Alkalmanként kettőnkkel foglalkozott irányítottan, látván előzőleg a két kutya tehetségét (Ő kért meg minket, hogy járjunk hozzá külön, ne a 15 tagú csoportban képezzük a kutyákat).
De a lényeg: A médiában elhangzó "kutyatámadások" szerintetek mekkora arányban szól lelkiismeretesen kiképzett kutyákról?! Nem gondoljátok inkább, hogy ott olyan *** k.Ö.csögökről van szó, akik számára a kutya egy tárgy, amit kiláncol már kölyök korában az udvarra és úgy nő fel a kutya, hogy 2m
2-nél több mozgástere nincs?
Szerintetek mennyire van egy ilyen kutya szocializálva az állatok, vagy akár az emberek felé? Mennyire van fogalma arról, hogy bizonyos szituációkban Neki hogyan kell viselkedni másokkal szemben? Tovább megyek:
Szerintetek hogyan FOG viselkedni akkor, ha végre sikerül elszakítani a láncát és kiszabadul. Igen, nagy az esélye, hogy tragikusan. És ez a kutya hibája?
.
.
.
.
.
TERMÉSZETESEN NEM!
Akkor??
.
.
.
Az áldozaté??
.
.
.
TERMÉSZETESEN NEM!!!
A gazdájáé, IGEN! Egyértelmű, és az ilyen embert, nem csak a sérüléstől függően KELL felelősségre vonni, hanem állatkínzásért IS, mint, ahogy azt az USAban nagyon is helyesen megteszi az állatrendőrség.
Azonban az, amiéről én beszélek, egy felelős kutyatartó esete és társadalma. A hozzám hasonlók tisztában vannak azzal, hogy a kutyájuk iránt felelősséggel tartoznak, azaz, a kutyájukon keresztül más emberek felé is felelősséget vállalunk. Mivel? Azzal, hogy a kutyánkat kiképezzük, szocializáljuk, megtanítjuk neki a helyes viselkedési formákat, mind az emberek, mind más állatok felé.
Az a gond, hogy, aki nem ért a kutyákhoz, még EZT SEM képes felismerni és megkülönböztetni az idióta "kutyakínzóktól". Merem állítani, hogy pl. az én kutyámon kevesebb kosz található, és kevésbé bűzlik, mint némely nagypofájú ember!
A magyar média, meg, olyan, amilyen, (
) mert NEKIK csak a rossz hír a hír, érdekes, arról alig beszélnek, hogy éppen most a Miskolci Speciális mentők kutyája (Radar) éppen hol Dolgozik, és az utolsó Vele készült riport óta hány embert mentett meg szerte a világban (közelmúltban Török földrengés, elmúlt hetekben Thailföld árvíz...).
Ennek hiányában teljesen eltorzul a kutyákról alkotott képe az embereknek, és súlyos tévedéseik révén hoznak adott helyzetben rossz döntést (amikor megítélnek egy-egy szitut).
Igen, léteznek a kutyák közt sajnos idegbeteg (a szó szoros értelmében), más néven "
labilis idegrendszerű" kutyák, melyek részben egy fajta túltenyésztettségéből (belterjes tenyészetek, "kutyagyárak" = 10-15.000Ft Golden, Német Juhász, Rottweiler, Doberman, Staff... stb), ezeket is szabályozni kellene törvényileg, ami rendkívül bonyolult, de jelentős mennyiségű kutyatámadást kivédhetnének azzal, hogy nem engedik keverni közeli "rokon" kutyákat generációkon keresztül.
A másik rossz tényező a más említett "
udvari egész életében láncra vert" kutyák.
A kutyatámadások 98%-áért ezen kutyák, pontosabban, gazdáikat kellene felelősségre vonni.
De ez nem elég a probléma megoldásához, mert szükség lenne egy széles társadalmi réteg (kicsik és nagyok) bevonására, megtanítva nekik a kutya felé irányuló helyes magatartás ALAPSZABÁLYAIT! (És itt megint elvittétek a gondolat lényegét rossz irányba, mert Ti azt hiszitek, hogy a kutyát csak 30 éve velük foglalkozó-képző ember ismerheti, ami súlyos tévedés. A példa, amit egy helyi óvodával kapcsolatban felhoztam, tökéletesen mutatja, hogy ebben a korban a gyerekek mennyivel értelmesebbek, érdeklődőbbek, elfogadóbbak, tanulékonyabbak a legtöbb felnőttnél.) Annyira egyértelműek a kutyák testjelei, csak figyelni kell rájuk.
És mindezeket az ismereteket kitől mástól tudná egy "kutyátlan" ember megtanulni, mint gyakorló kutyásoktól?
Én személy szerint hajlandó vagyok bárkinek segíteni, tanácsot adni a kutyákkal kapcsolatban... csak el kellene fogadni azokat...