Elég nehezen megfogható dolog ez.
Szerintem annyi, hogy egy egyszerű, robosztus rendszer. Mint írtam ennek megfelleően ez egy kompromisszumos megoldás, mert egyszerűbb a vezérlő felépítése, de ennek hátránya, hogy az egyes hengerek nem biztos, hogy ideális keveréket kapnak.
Tehát tekintve, hogy ma már bonyolultabb rendszereket is biztonságosan tudnak készíteni, értem ez alatt a működési biztonságot, megbízhatóságot, az egy állomás lehetett azon az úton, ami a központi befecskendezés és a hengerenkénti befecskendezés közt van. Itt persze megint úgy kell érteni, hogy hengerenként vizsgálva értékelve az égési folyamatokat. Mondjuk lehet, hogy a japán motorok nem jó példák erre, de van egy olyan fogalom, hogy járásegyenlőtlenség. Ez az egyes hegerek munkaüteméből adód főtengely szögsebesség változás eltérése hengerenként. Egy egy hengeres motort tekintve, működése során a főtengely forgása nyilván munkaütemnél gyorsul majd lassul. Ahhoz, hogy el tudja érni a vezérlés, hogy a 4 henger azonos körülmények közt dolgozzon, azonos mennyiségeket kapjon, pl.: az eltérő áramlási utak ellenére is ugyanazt a nyomatékot produkálják jobb a hengerenkénti gyújtás, a hengerenként vezérlés, szabályozott befecskendezés stb. Mint sok mindent gonodlom ezt is a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés generált, el tudom képzelni, hogy ahol nincsenek ilyen követelmények, ott az olcsóbb butább alaprendszereket használják. Pl egyiptomban láttam olyan béka corollát, amiben 2E motor volt 1992-ből. Persze szigorú határ értékeknek való megfelelés min-mind bonyolítják a rendszert, ami egy hibafeltárást sokszor komolyan megnehezít.
Szóval nehéz erre válaszolni, hogy mennyivel jobb?
Én is kérdezhetném: Hova? Mire?
