Dolgoztam ott, pici adalék.
A víz, az tisztított, fertőtlenített kútvíz, melyből azonban ioncserével a kálcium iont eltávolítják.
Ezáltal egy elekrtolitban szegényített víz jön létre, melynek fogyasztásától szomjasabb leszel!
A foszforsav az az érzékelésünk becsapására szolgál. Idehaza, Mo-on extrém sokat tesznek belőle, mert a magyar közíz(le)lés a "szódásabb" ízhatást preferálja. (Romániában, Ausztriában nem ilyen "erős" ízű a kóla.)
Viszont adott mennyiségű vízben, adott hőfokon (6'C) csak adott mennyiségű széndioxid elnyeletése lehetséges (a szódavíz vagyis a szénsav készítéshez), az a feletti rész egyszerűen nem oldódik be, gáz marad.
A foszforsav viszont becsapja az érzékeinket és erősebbnek, szódásabbnak érezzük a terméket, mint amilyen valójában.
A foszforsav színtelen szagtalan, íztelen anyag, így erre kiválóan alkalmas, mivel nem módosítja az ízhatást.
(Gyümölcsös jellegű italokban citromsavat használnak az efféle ízfokozásra.)
Ami a szervezet sav-bázis egyensúlyát illeti, vannak a természetben úgynevezett puffer anyagok, melyek egy adott paraméter hellyel-közzel konstans értéken tartására szolgálnak, illetve arra kiválóak. Persze, nem a végletekig.
Kémhatás, azaz pH megtartására szolgáló anyag a kálcium. Mind a savakat, mind a lúgokat képes megkötni.
A szervezetben főként a csontokban fordul elő.
Savas vagy savasító ételek fogyasztásakor (tehát nem csak a kóla), például fehérje emésztésekor a szervezet úgy igyekszik kompenzálni, hogy kivonja a kálciumot a raktárakból (csontokból), hogy redukálja a folyamatot.
Ezzel ki is alakul a csontritkulás, de ráadásul a megkötött sav a kálciummal sót képez, ami viszont lerakódik az érfalon, így még egy kis érelmeszesedés is kinéz, szóval
tessék lúgosító ételeket IS fogyasztani!
Tehát, nem arról van szó, hogy nem lehet enni-inni dolgokat, hanem arról, hogy ésszel kéne.
Már, ha sokáig és valamelyest egészségesen szeretnénk mindezt véghezvinni.
