14-15 éves voltam, mikor az akkori kocsinkat vittük szervizbe. Ott álltam végig a szerelő mellett, a kocsi alatt és folyamatosan néztem és kérdeztem. Biztos nagyon szerettek.
Cserébe a fater dugta a pénzt a szerelőnek, így azért nem volt teljesen ingyen minden. Meg a másik, hogy a szerelő is jó fej volt, neki is korabeli volt a fia, az elmondása szerint, aztán lelkesen tanított.
Az ember szerintem abból tanul a legjobban, mikor a mestereket nézi és próbálja megérteni, hogy mikor mit és hogyan csinál. Ezek után otthon egyedül is meg kell ezt ismételni (ha nem túl nehéz és veszélyes) és akkor minden OK. Persze először kis dolgokat kell begyakorolni és utána szabad csak a nagyobb falatoknak nekivágni. (Először gyertya és olajcsere, ha ezek mennek és van műszaki érzék, akkor lehet menni tovább a fékre, tömítéscserékre, stb.) A bonyolultabb műveleteket sosem csinálom meg úgy, hogy azt nem csinálta volna már előttem egy okos szerelő.
Persze vannak néha innovációk, de egy szelephézag-állítást nem csinál az ember bután otthon, ha nem látott előtte ilyet. A fékjavítást is már vagy 5x végignéztem, mire magam neki mertem állni. Akkor szabad nekiállni valaminek, ha már elméletben ritka okos vagyok és úgy érzem, hogy mindent tudok, elolvastam a témában az egész internetet, megnéztem mások tapasztalatait, a tipikus hibákat.
Ha az ember látja, hogy a vezérlést x kocsinál hogyan szedi szét, akkor kap egy analogikus tudást, már egy y kocsinál is az adott megoldásokat keresi. Valljuk be a japán kocsik meg eléggé egy kaptafára készülnek, orbitális technikai különbségek ritkán vannak. Vagy jó példa a tárcsafékben a fékbetét-csere. Ezt egyszer végig kell nézni, utána otthon 1x megcsinálni lassan, átgondoltan, a repair manual-t bújva, ezt követően pedig már a többi kocsinak is neki lehet állni, mert az ember nagyjából ugyan azokra a dolgokra számíthat, kisebb eltérésekkel. Persze, van 1-2 dög kocsi (E15-ös Corolla), ahol nem lehet csak úgy visszanyomni a hátsó munkahengert, de ezekre számítani kell...
Mindig az a lényeg, hogy felmérjem, hogy mihez vagyok eléggé okos, mit tudok és ne álljak neki olyannak, amiről fingom sincsen. Én pl. sosem állnék neki a váltónak, mert nekem az magas, sosem láttam azt szerelni senkit sem, talán majd 5-10 év múlva. A motort sem szedném szét a szelepfedélnél jobban, mert félek attól, hogy utána rosszul rakom össze. Erre van a profi szerelőm, aki pici munkákat (ajtózsanércsere) nem mer elvállalni, de vakon generálozza a motorokat.
Ha meg szerelőt keresünk, akkor mindig az adott feladatnak megfelelőt kell keresni. Nekem külön futúművesem (mert nagyon jók), külön van motorgurum és alkatrészbeszerzőim... Egyikre sem bíznám a másik feladatát, mert akkor baj lenne. A motoros mester nagyon tud, de az olajhoz nem ért (mindenbe a 10W-40-es Q8 a jó szerinte), de ezt már nem is bízom rá. Azonban ahhoz, hogy tudjam, hogy kire mit bízhatok, ahhoz elméletben eléggé kell tudni, hogy mit és hogyan és figyelni kell nagyon a szerelőket is.
A baj az, hogy kevés a jó szerelő, mert mindegyik továbbviszi a buta sztereotípiákat, megreked egy adott szinten. Itt is az lenne a jó, ha a tanonc minden 2 évben más mesternél lenne és így 5-10 év után maga lenne a kocsiisten. De sajnos nem így van, nem járják végig a mestereket. Fontos szerintem a szakma iránti rajongás is, én napi több órát képzem magam, tanulmányozva a szakirodalmakat, ez szerintem nélkülözhetetlen. Nagyon hasznosak az internetes fórumok, szakmai oldalak, nagyon sokan leírják a tapasztalataikat és azt, hogy mit és hogyan. A baj az, hogy sok szerelő elvégzi a képzést és beáll inasnak, de nem lelkes, nem tanul utána folyamatosan, nem bújja a netet, nem bújja az adatbázisokat, a szabványokat, stb.
Amit még akartam mondani, az az, hogy az ember szerintem a saját kocsiján szerez igazi tapasztalatot. Ha más kocsiját csinálja, akkor sosem fogja tudni igazából, hogy milyen lett a szerelés, milyenek a felhasznált anyagok. Berakja az olajat vagy a fékbetétet, de a tulaj érzi, hogy hosszabb távon milyen lett, jó vagy rossz, melyikkel jobb a fogyi, a fékhatás, stb. A szerelők ehhez képest fetisizálnak egy adott márkát, de nem ismerik a piacot és nincsen személyes tapasztalatuk a termékekkel kapcsolatosan. Azt használja amit, sokszor csak megszokásból vagy üzleti érdekből, de nem azért, mert ő azt tapasztalta, hogy...
Én minden ifjú szerelőnek (amilyen én is vagyok, pedig nem ez a szakmám, nem ezzel foglalkozok sajnos) azt javaslom, hogy figyelje a mesterét, de olvasson is utána alaposan mindennek, mert együtt a kettő dolog a nyerő.
Nem akartam nagyképűnek tűnni ezen írásommal, csak kijött belőlem. Én is tanulok folyamatosan, a tudásom eléggé kicsi még a komoly szakikéhoz képest. A folyamatos tanulás a legfontosabb, hogy ne legyünk olyanok, mint sok mai öreg szaki, hogy csak a 10W-40-es olaj a jó...
