Mayernél amíg a T25 váltószerelésére vártam, beültem egy Ave3-ba.
Az autó marha szép, az ülés jobbnak tűnt elsőre, mint a T25-é, de beleülve _sokkal_ kevésbé komfortos. Keményebb. A csomagtér rendben van, sok a rögzítési lehetőség, ez nagy pirospont. Sok gyerek=sok csomag, szóval a csomagtartó kardinális része számomra a kocsinak.
A beltér viszont... Lehangoló. Modern, meg minden, de nem jön be. A műszerfal a két kályhacsővel nem tetszik, ez nyilván egyéni szocproblem. A műszerfal műanyagok majdnem a 89-es Passatomat idézik. A felület kicsit szofisztikltabb nyomású, de amúgy érintésre tiszta Passat B3 feeling. Olyan "műanyag" az egész. A műanyagosság a tárolók nyitómechanizmusaira is vonatkozik. A kesztyűtartó és a középső tároló nyitása brutálisan műanyagos, "kemény". Az Ave II-höz képest teljesen visszalépésnek érzem. A középső tárolóboxot feszegetni kellett, hogy nyíljon. Azt hittem bugos, de aztán rájöttem, hogy ez ilyen. Kicsit feszegetni kell, aztán csukásnál "visszatoszni", mert magától nem csukódik vissza. Az Ave 2 és az Ave 3 középső boxának a csukhatósága kb. olyasmi, mint mikor az Ave fékje után hirtelen egy Lada fékjére kell odalépni. Izomból kell odataposni, hogy történjen valami. És ez egy nullkilométeres bemutatótermi példány. Mi lesz ezzel így 10 évesen?
Ave 2 középső tárolóbox 10 év után is finom puffanással kattan be, mint egy jól hangolt műszer. A T25 kallantyúi finomak, a borítások puhák, a nyitása mindennek szinte simogatásra megtörténik, a zárás pedig egy finoman elegáns helyre kattanás. Az Ave 3 kesztyűtartója és tárolóboxa olyan, hogy automatikusan elkezdem rajta keresni a sorját. Óccsó kínai feeling. Meglepődtem, japán autóknál eddig mindig csak és kizárólag fejlődést érzékeltem. Kivétel az MX5, de ott is csak az NA gokartossága veszett ki és ment át kicsit a mindennapi használható(bb)ság oltárán.
Mindennapokban vezetni milyen a T25-höz képest?
