Gyakorlatilag ugyanez volt velem, 2.ba meghúztak fizikából, de rohadt nagy szemét volt a tanár, 2dolgozatot se fogadott el, mert szerinte az bemagolás+puska volt, nem tudás, elmehetett volna a pi_ba. Így gyakorlatilag 2.2es átlaggal buktam 
(amúgy nagyon sokan utálták)
Pótvizsga 5-ös lett, így 3as lett a bizonyítványba, osztályfőnök (őt nagyon szerettem) egyből neki is ugrott, hogy ez akkor mi a bánat volt, előtte is veszekedtek már a 2.2 miatt, utána fura mód normális lett, simán 3assal mentem végig, pedig egy grammal nem tanultam többet mint előtte 
De jól elbaxta egy nyaram, ez full pofára ment...
Hát nekem ugye az ofő volt a matektanár, és ez így elég nehéz helyzetet eredményezett. Úgy kb. másodiktól kezdve folyamatosan tűz alatt voltam. Főleg a hiányzásaim miatt b...ogatott rengeteget; hiába vittem (megalapozott) orvosi igazolást, az volt a heppje, hogy olyat bárki tud szerezni, ergo lógok 
... Volt pár üvöltözése apámékkal is emiatt (ők szerencsére teljes mellszélességgel kiálltak mellettem). Azt viszont meg tudta tenni, hogy a matek révén áll bosszút - és meg is tette, harmadik év végén ugyanúgy 1.8-ra álltunk az egyik osztálytárssal - őt átengedte, engem megvágott 
- és még ki is találta jelenteni ez alkalomból az egész osztály előtt, hogy "most érvényesült végre az igazság" 
Bakker Mester, mintha kikopíroztál volna engem.
Nekem is a matektanár az ofőm volt, az első perctől kezdve kölcsönös utálat volt - persze ez a matektanulásomat is motiválta, nem kicsit - elsőben és harmadikban megbuktatott, elsőben a pótvizsgán hármassal mentem át, ami ötös vizsgát jelentett, hamradikban ellazsáztam, kettessel mentem át.
Érettségin leszúrt, hogy egy ponttal lemaradtam a hármasról. Amúgy Ő volt bent, és korrekt volt, de nem segített. Mondjuk én nem is igényeltem tőle semmit sem.
Ha jól emlékezem a matekzseni osztálytársam mellett sűrűn megállt és mutogatott neki, de ez már a 26 év homályáva veszik...
Még csak annyit, hogy volt már egy pár érettségi találkozó, a legutolsón odajött és megkérdezte, hogy utálom-e még. Erre az udvarias válasz természetesen az volt, hogy Ó, dehogy, de a kisördög továbbmondatta velem, de látom a tanárnő még engem igen.
Persze elvörösödöttt és elfordult.
