Olyan ez kicsit mint a klíma, vagy tempomat kérdése az extralistán: Amíg az ember nem él vele együtt nap, mint nap, addig mellőzhetőnek érzi, de legalábbis nem hiányzik neki. Aztán, amikor át kell üljön egy olyan autóba, ahol ezek nincsenek, akkor jön rá, hogy milyen jó volt, amikor olyan autója volt, amiben VOLT ilyen extra.
Lehet, hogy a Toyota nem tetszik mindenkinek, de, miután együtt élt vele és túl ad rajta valamiért, valószínűleg hiányozni fog neki.
Ebben a Rav4-ben is az volt a legjobb tulajdonság, hogy ezzel bárhova, bármikor és bármilyen körülmények között el mertek indulni és oda is értek vele (és természetesen vissza is). Asszem, bőven 200.000km feletti futással kellett vissza adni és jött helyette a Ranger, amin 130.000km előtt már kuplungot kellett cseréltetni. Valahogy a kvázi ridegtartást, a mindennapi munkával összekötött használatot bírta kimagaslóan a Rav. És ez felülírta a szubjektív tetszés-nem tetszés kérdését.