Mostmár egyiket sem, ahol ma már egyik vw-t sem lehet megvenni hagyományos tdi motorral.
Szóval a kérdés szólhat úgy is, hogy melyik passatot lehet megvenni olyan tdi motorral, amelyikkel a malacorrút árulták?
Malacorrú passatról volt szó, a kilencvenes évekből.
A '90-es években 3 Passat generáció is futott.
Az elsőt 1988-ban mutatták be, ha jól emlékszem (ez volt a malac orrú), amibe csak pár évvel később '91 szeptembertől építették bele a Garrett turbós 1,9TD-t és egészen '95 júliusig gyártásban is volt. A szívó változat már korábban is szolgált benne.
1993 végén volt egy ráncfelvarrás (ilyen volt a mi Passatunk is, csak '95 decemberi), ahol a külső a lámpákban változott meg mindössze, ekkor kapott normál hűtőrácsot is, valamint intercooler-rel tovább erősítve létrejött az akkor korszakalkotó (természetesen csak saját kategóriájában) 1,9 TDI 90LE-vel és 210Nm nyomatékkal. Nyújtottak a váltó áttételeken a nagyobb nyomaték miatt, így egy kiváló utazóautó vált belőle (óra szerinti 140km/-nél 3000ford/perc) 5 literes átlagfogyasztással pályatempó mellett is (klímával én rendre 5,3-5,5-öt mértem anno), bődületesen nagy beltérrel, főleg a kombi esetében.
Minden "szégyen" nélkül merem állítani, hogy ez a változat is olyan számomra, hogy, ha ma is gyártanák, megvenném, csakúgy, mint egy W123-as 300d Mercit is.
Anno sokkal jobban kitűntek ezek az autók a konkurencia közül, mint manapság, bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy ma rosszak lennének, hanem, hogy a konkurencia egy szintre ért velük, sok nagyon jó autó van ma.
A Passatra visszatérve: Nem osztom azokat a nézeteket, hogy ez a TDI, vagy a TD problémásabb lett volna, mint bármelyik más dízel. A mienkben (TDI) a vásárláskor is volt már 200+ezer km, amikor eladtuk, meg 400e+ km. A saját hibánkból (hanyagságunkból) elszakadt vezérműszíjon kívül nem hibásodott meg az autó. Egyszer volt, hogy két vezeték egymáson súrlódott és mindkettő szigetelés sérült, emiatt a computer letiltotta a motort, hogy ne károsodjon, de ezt némi szigetelő szalaggal orvosolni lehetett. Olajból 15.000km-en fél liternél többet nem evett, nem füstölt. Eladáskor a gyenge turbó miatt jelentkezett olajfogyasztás, de ezt más a köv. tulajra bíztuk. Mindez 400.000km+...
Tesóm malacorrú Passatja (személyesen No.-ból hozta be) sima 1,9 TD volt. A behozatalkor volt már benne 3-400,000km. Elsőként termosztátot cserélt, mert kellett. 2 év alatt beletett még 100.000-et, ezalatt lengéscsillapítókat és keményebb hátsó rugókat kapott (Román határ: gázolaj, cukor, stb.), hogy 5 személlyel, teli tankkal (100L) és koppig pakolt csomagtartóval (cukor) se üljön a feneke.
Hangos volt, csörgött-zörgött már a belseje, de ment. Amikor nem a Román határt járta éppen, akkor fullig pakolt (mosógéppel, biciklikkel, fűnyíróval, ablakokkal, stb.) 2 tengelyes, ponyvázott futót húzott Devecserre és haza (Sarkad). Igás ló volt.
Aztán már nagyon kezdte enni az olajat, a kompressziómérés a 4. hengerben viszonylag esélytelen volt.
Eladta.
Gyerekek, ez nem urban legend, hanem saját(!!!) tapasztalat, tojok rá, mit írtak a statisztikák.
Persze, az is egyértelmű, hogy használtan manapság már nem vennék ilyeneket, mert túl öregek, túl sok bennük a km. De anno hibátlan családi autók voltak, akkor még nem volt mindennapos a kisebb-nagyobb *** a VW-nél, mint manapság.
A W123-ast, pedig még ezekhez sem lehet hasonlítani, kb. Föld-Hold a távolság a Merci javára...
W123: örök szerelmem