Szóval a járgány már idehaza, volt egy kis kaland a hazaúton, azt hiszem nem fogok minden héten autóért menni Drezdába
A kiút bátyámmal történ, ő vitt Erfurtig, ahol vonatra szálltam, majd Drezdában villamos és így reggel 3/4 9-re értem a kereskedőhöz. A használtautós értékesítő nő 9re jött. Személyében egy női Hitlert ismertem meg, bazi kedves, tüneményes volt...
Mindegy, megnéztem, kipróbáltam, elmentem a szállásra átgondolni, majd vissza és lepapíroztuk. Kedd délre ígérték, hogy meglesz a piros rendszám. Én szállásra el, lefeküdtem (vasárnapról hétfőre az úton nem aludtam). Másnap negyed egyre értem oda, rendszám még nem volt, 3/4 órát mondtak, addigra meg is lett, mindenestől végül fél kettőkor indultam neki az útnak.
A kocsinak van egy búgása, bizonyos tempónál erősebben, ami a próbán nem hallatszott, de most már egykutya, valószínűleg kardán vagy diffi. Pénteken megy megnézésre. Motorikusan klassz, szépen húz, a hangjával persze dúl a láv.
Futómű egyben van, jobb elölről hallok talán néha némi kotyogást, de lehet csak a fülem túl jó.
A gumik zajosak, de legalább 4 egyforma GY optigrip. Télire kap télit, meg majd tavasszal új nyárikat, addig megteszi ez a szett.
Belseje pöpec, a hosszú út sem volt túl fárasztó.
Az eleje volt javítva, ezt mondták előtt, de szép munka, de észlelhető. Mindenesetre a motorházfedelet nyitó bovden szorul, ami okozott "mókás" perceket.
Történt ugyanis, hogy leálltam Passau előtt (nem akartam a csehek felé hazajönni) megálltam osztrák pályamatricát venni, és gondoltam csekkolom az olajszintet. Minden rendben, motortető lecsuk, mehetünk tovább. Igen ám, de motortető nem csukódik rendesen, csak a biztonsági retesz tartja, így nem lehet indulni. Nagyon hosszas vacakolás után sikerül felhívni az ADAC-t, ahol ígértek egy hívást az embertől, aki majd jön. Hívtak is másfél óra múlva, hogy jönnek, 250 euróért elviszik a kocsit a legközelebbi nem Lexus szervizbe, ahol ráadásul közel sem biztos, hogy tudnak mit kezdeni a hibával, plusz nincs is nyitva már. Ezt köszöntem nem kértem, inkább elindultam, mondván megyek lassan, úgyis mindenhol útfelújítás volt a környéken. Gondoltam legfeljebb lejövök országútra és sok megállóval hazacsorgok, jobb híján.
Na végül ez lett, mentem a pályán, egyszercsak kattanás...na mondom, uccu neki, megállok, csak nem visszaállt a világ rendje?
Szerencsémre öngyógyító az autó, visszaugrott, aminek vissza kellett ugrania, le tudtam zárni a motortetőt, vissza a normál tempóra.
Szó mi szó, végül hajnal 5re értem haza, enyhén fáradtan, de boldogan.
Kocsi felkészül a magyar szemlére (tüv van rajta 2016 áprilisig), aztán foglalkozom a hibáival meg a gumivásárlással.
Majd jönnek a beszámolók.
