Én nem írtam olyat, hogy a szettet kell különbözően bekötni. 
Abból leginkább csak egy nagy lyuk lesz a frekimenetben... 
Én sem engedem össze őket, 78Hz-re van állítva a felüláteresztő az első szettnek, és szintén 78Hz-en az aluláteresztő a subhoz. (Fejen vágva)
Viszont a vágási meredekség miatt összedolgoznak azért, ahogyan írtad is.
Nem, nem feltétlenül lesz lyuk a frekimenetben. Amikor a Corollámban ültél, legalábbis nem panaszkodtál...
meg más se szokott, aki meghallgatja.
Van, amikor a szett bekötésével lehet, és kell is játszani.
Egyébként nem mondtam, hogy azt mondtad, hogy a szettet kell fordítva bekötni, hanem azt mondtam, hogy ha a gondolatmeneted igaz lenne, akkor egy egyik oldalon fordított polaritással bekötött szett esetében középen ülve nagyobb lenne a hangnyomás, hiszen az egyik oldal tol, a másik húz, de valójában nem így van.
És nagyon jól teszed, hogy nem engeded össze a szettet a szubbal, viszont ha így teszel, akkor kis matek után ráébredhetünk, hogy az általad említett "segítség" bár létezik (azaz a szett és a szub összedolgozik), de ez a hangnyomásra való rásegítés tekintetében valójában igen kevés. (Elsőre azt írtam, nem létezik, de ez valójában nem igaz, van az, csak nem az érezhető hangnyomás formájában mutatkozik meg.)
Megpróbálom megmagyarázni, mire gondolok.
Amit egy hangnak hallasz, az valójában nem egy hang, hanem sok: az alaphang, és az úgynevezett felharmonikusai, vagyis az adott hangmagasság egy-kettő (-három és még több) oktávval magasabban egyszerre ezek adják ki az adott hangot, ami hallasz.
A keresztváltóknál a vágást két jellemző adattal lehet leírni: a keresztezési frekvencia és a vágási meredekség. Az első tiszta sor, beállítod mondjuk a 78 Hz-t, és kész. De. A másik jellemző adat lesz az, amit most kicsit nézzünk meg közelebbről. Értéke a dB/oktáv, ami azt mutatja meg, hogy az egyes felharmonikusokat milyen hangerővel megszólalónak fogjuk hallani. A Decibel-skála logaritmikus, én nem vagyok jó matekból, ezért utánaolvastam: kétszeres hangerőnek nagyjából 3 dB-s változást érzékel a fülünk (de javítsatok ki, ha tévednék, nem akarom, hogy hülyeség maradjon meg).
Szóval ha van egy elsőrendű, azaz 3 dB/oktáv meredekséggel vágó szűrőd, az első felharmonikust már csak fele hangerővel engedi át, a másodikat a fele felével..... (és fordított fázisban, de ez most nem lényeges) Másodrendű, 6 dB/oktávos szűrő esetében az első felharmonikust is csak negyedakkora hangerejűnek fogsz hallani, és így tovább..... És ehhez képest a hifieszközök jó része 12 és 24 dB/oktáv meredekségű szűrőkkel dolgozik, de előfordul, hogy be lehet állítani 72 dB/oktávos szűrést is.....
Visszatérve az eredeti kérdéshez ilyen értékek, vágási meredekségek mellett nemigen fog "összetolni" a szett és a szub...
Ami miatt viszont ennyit fejtegettem az alaphangokat és a felharmonikusait, az azért van, mert a kutyuli itt van elásva igazából. Egy alapvetően mély hangnak egészen a magassugárzók lesugárzási tartományába esően is lehetnek felharmonikusai. Gondoljunk csak egy üstdob ütésére: van teste, nem kicsi, és van sistergése is, ugyanaz a hangszer tehát adott esetben nem is kettő, hanem mindjárt három membránon kell, hogy megszólaljon, pontosabban az adott hang és a felharmonikusai mind-mind egy időben kell hogy beérkezzenek a hallgató fülébe, hogy egyetlen, egységes hangnak érzékelje. Ha ez nem történik meg, akkor azt például akként éljük meg, hogy a szub hátulról szól, hiszen a szettből előbb hallod meg a felharmonikusokat, mint a "testet". Persze tanul a fül, és az agy egy idő után korrigál, ha nem túl nagy a különbség, ezért van az, hogy hozzászoksz ehhez egy idő után, és már nem vagy biztos benne, hogy valóban hátulról szól-e.
Ha ez a beérkezési idő jól van eltalálva, akkor van az, hogy összeáll a rendszer és a szub nagyot tol. Valójában azonban lent nem tol nagyobbat, csak végre egy hangnak hallod, amit egynek kell.
Szavazás
