Nohát megvan az ajtópanelem. Egész pofás darab lett, bár az oldalsó zsebnek nagyjából a felét megette. Az alaplemezhez képest olyan 8-10 cm-t lóg be az utastérbe, szóval nem vészes. Ott is csak az alja, merthogy döntött panelról van szó.
Pár hétig - így a mintegy másfél év tükörháromszögben töltött ideje után - hallgattam úgy a rendszert, hogy a magasak lekerültek a mélyközepek környékére. Nem volt valami szívderítő látvány, ahogyan bluetack-kel a műanyag lapra felnyalva tengették a napjaikat a magasak. Elég nehezek voltak, úgyhogy egy-két napig féltem is tőle, hogy elengedik magukat a napon, de végül meggyőződtem róla, hogy a legnagyobb melegben is stabilan áll, és onnantól megnyugodtam. Minderre azért volt szükség, hogy egyrészt megtudjam, valóban ez kell-e nekem, másrészt meg ha igen, akkor a magasak milyen szögben is álljanak pontosan.... Persze mint utóbb kiderült, ez a szögállítgatás majdnem felesleges volt, mert a Power szetthez kaptam állítható fészket is, úgyhogy nem kellett aprólékosan méricskélni.
Szóval elkezdtem így hallgatni. Borzasztó volt. Rettenetes. Ismét olyan lett a rendszer, mintha nem is tudom, mihez hasonlítsam, tán még rosszabb, mint a gyári négyhangszórós rendszerek, leszámítva azt, hogy ez baromi hangos tudott lenni. Megint ott tartottam, hogy ki kéne hordani az egészet az udvar közepére, és fel kéne gyújtani rituálisan, mert ennek semmi értelme. A magasak nemhogy nem váltak le a hangszórókról, hanem egyenesen ordítottak, hogy ittvagyunk-ittvagyunk. Süvöltöttek, a középtartomány tetejét elnyomva, meg még beleharaptak a rendes középtartományba is, szóval elkeserítő volt, egy semmire se jó, szétesett valami, rossz, kifejezetten rossz volt hallgatni... Én is ordítani tudtam volna, akartam vissza a kicsithibás, de számomra elég jól megszokott régi kis hangzásomat Aztán a második napon sokadszorra is erőt vettem magamon, és lekezdtem a magasakat helyezgetni, állítgatni, és egyszer csak sikerült úgy eltalálnom a pozíciót, meg a szöget, hogy ez az egész egy csapásra elrendeződött.
Sőt. Valami más is történt, valami olyan, amit eddig a saját autómban nem tapasztaltam. Illetve igen, amikor valami komoly fej került be, de ezúttal ez más volt. Itt nem a felbontásban történt változás, mert nem új hangszerek jelentek meg, hanem a régi, ismerős hangszerek kezdtek egész más zenét játszani. Egyes hangok helyett futamrészletek jelentek meg, bizonyos zenészek kicsit hátrébb mozdultak, helyet és teret adva a többieknek. Egészen különleges élmény volt, ahogyan egyik pillanatról a másikra egyensúlyba kerültek a hangszerek, zenészek. Sokkal inkább, mint amikor fent volt a magassugárzó a tükörháromszögben.
Ebben a pillanatban megérett az elhatározás, hogy a tükörháromszöget nem terhelem tovább a magasakkal, azok az új panelben leköltöznek a mélyközepek mellé. De persze ez még nem volt minden, mert ahogy Satriani is mondta, én is elvittem olyasvalakihez ezt a félkész valamit, aki tudja is, mit csinál. Igazából éppen az oda való indulás előtt nem sokkal tekertem kétségbeesésemben egyet még utoljára a magason, és találtam meg a jó pozíciót. Vagy legalábbis sokkal jobbat, mint korábban.
Na aztán beleültünk, és a számomra legfájóbb ponttal kezdtünk: bal oldal polaritásfordítás. Hiába nyavalyogtam, hogy meghallom, folyamatosan hallom, meg hogy eltűnnek a mélyek, muszáj volt megfordítani. Naná, hogy eltűntek. Aztán szerencsére nem csak ketten voltunk, ott volt egy harmadik műkedvelő is (volt neki a kocsiban egy Naka CD700-II, megfelelő környezetben..... inkább be sem ültem....
), ő kérdezte meg, hogy vajon tényleg eltűntek azok a mélyek (vagy inkább mélyközepek), vagy csak annyi történt, hogy nem búg az egész, mint valami eszelős....? És aztán pár nap hallgatózás után rájöttem, hogy tényleg kiegyensúlyozottabb lett ezzel is a hangkép, ráadásul egyik pillanatról a másikra pont.szerűek lettek a hangforrások, ha valaki átment a színpadon, azt centire le lehetett követni.
Persze volt üröm is az örömben, mert ahogy állítgatta a jelszinteket, helyezgette a szubot, szétesett az a fajta egység, amit az elöl lévő szett és a hátsó szub között tapasztaltam korábban, nevesül az történt, hogy a szub elölről hátulra költözött, és "végre" megtudtam, milyen, amikor a mélyek hátulról szólnak...
Kellemetlen tapasztalás volt, de a lényeg, hogy hol is legyenek a magassugárzók eldőlt, a többit be lehet állítani.
Úgyhogy ezen felbuzdulva el is ballagtam jómunkásemberrel panelt csináltatni. Bár voltak vérmes reményeim, hogy azt majd én megcsinálom, de már közben rá kellett, hogy jöjjek, hogy én ehhez igen kevés lettem volna. Úgy egy hét alatt készült el, most a hét második felében kezdtem próbálgatni, egyelőre "csak" a P88-cal.
Tudtam, hogy a P88 a saját keresztváltójával szól szépen, úgyhogy a sok munka, ami a beállítással elment, az ment a levesbe (ja, azt nem mondtam, hogy a beállításnak kábé az első öt percét tudtam nyomon követni, utána esélytelen voltam, hol egy vágás, hol egy meredekségállítás, hol egy jelszint, polaritás fordít, polaritás vissza, utánállít..... láttam, hogy jó volt nem otthon maradni).
Többé-kevésbé a régi beállításokkal hallgatom, és igen jelentős különbségek adódtak. De. A leginkább várt hatás elmaradt. Leírom, mit vártam, valószínűleg mosolyogni fogtok. Azt gondoltam, valamivel majd több lesz a mély. Hehe. Hát nem. Nem lett több. Nem lett tehát igazán "látványosabb", legalábbis elő hallásra. Aztán persze észrevettem, hogy a buhogás helyett valami sokkal fontosabb történt.
Azzal, hogy a mélyközepek kikerültek a műanyag alól, még inkább kiegyensúlyozottá vált az egész rendszer, mind felbontásba, mid pedig dinamikában jelentős javulás következett be. Ahol eddig csak sejteni lehetett az erősödést-gyengülést, ott gyönyörűen meg lehet hallani. Tovább erősödött a régi hangszer-új dallam érzésem, ebbeől arra következtetek, hogy az a rács nem a mélyközép hangokat, hanem a középmagasakat fogta vissza, ezzel egyúttal helyére kerültek olyan hangok is a magassugárzón, amiknek eddig nem volt meg az alapja. Nem tudom jobban kifejezni. Eddig is "így szólt", de most valahogy mégis más. Ez az így szólt persze nem igaz, ezért is tettem idézőjelbe. Inkább azt mondom, hogy ez eddig is benne volt a rendszer játékában, de most előtérbe került. Tudtam nagyjából, melyik hangszer mit játszik, de tudni és meghallani egész más...
Az időkorrekciót persze nem használom. Érdekes jelenség, hogy a Pioneer sokkal kevésbé hozza elő a rendszer hibáit. Látom, hogy a magassugárzók most alapbeállításon vannak, kábé úgy állnak, mint amikor sírni tudtam volna tőle, mégsem zavaró annyira: a bal oldali is és a jobb oldali is kábé azonos szögben állnak az alaphoz képest, ami azt jelenti, hogy nagyon nem azonos szögből hallatom én, aki a vezetőülésben ülök. Eddig ez abban mutatkozott meg, hogy különösképp a jobb oldali magas nem fért a bőrébe, most egész nyugodt, csak néha érem tetten, hogy rosszalkodik. Elég sokat elfed ez így, de azért remélem, nemsoká be(vissza)kerül a "nagyvad" is, és akkor igazán kijönnek a problémás pontok, és lehet rajtuk mókolni.
Ja, majd elfelejtettem. Időközben sikerült meghallgatnom egy Alpine 7944-es fejet, és összehasonlítani a Sonyval. Annak idején nagyon gondolkodtam rajta, hogy kellene egy ilyen fej nekem (konkrétan azt a fejet akartam megvenni, amelyiket végül hallottam is), sőt, ez a gondolat még most is furdalta az oldalam,hiába intettek, hogy ne tápláljak különösebben vérmes reményeket a hangjával kapcsolatosan. Hát, a próba után elmúlt az érzés. Nem rossz hangú fej, de a mostani P88 jobb nála. Ott meg ráadásul a Sonyval került össze... De mindegy, lényeg, hogy a gazdájának tetszett, és ki tudtuk próbálni, hogy működik-e. Tetszett egyébként úgy kinézetre, úgy tűnik, nekem ez az oldszkúl iskola bejön. Tetszett a 7906-os is, tetszik a C90R is, tetszene a 7939 is (azt még azért meghallgatnám). A Pioneerban is az a jó, hogy kortalan.
Csupán néhány fényképet sikerült lőnöm, mármint a panelépítésről, azt gondoltam, hogy majd jól végignézem-ellesem, de sajnos nekem is melózni kellett, így nem tudtam végig ott lenni, de persze a koncepció így már nagyjából látszik, "csak" azok a részletek maradtak előttem rejtve, amiktől a koncepció jó lesz. Ki tudja, lehet, hogy nem is véletlenül...
Szavazás